Szerző: harmadikszem
2017.01.31.
Egészen elképesztő kis műsorra akadtam a zinterneten. Van egy ATV nevű csatorna ahol ezek szerint igazi konfrontatív műsort is lehet látni, persze fiatalosan csak post hoc, a neten, de végülis tökmindegy, ez ha jól látom nem egy olyan nagyon sietős ország, na, én meg rendes magyar ember vagyok, ha hazaáruló is lettem ezzel a cikkel. Meg még sok másikkal is – úgy látszik a hazát sokáig lehet árulni na meg sokszor is.
Szóval az volt itt, hogy két baloldali és két jobboldali figura próbált volna értekezni közéleti kérdésekről, de nem igazán sikerült nekik, mivel gyakorlatilag az első két percben átment a dolog kabaréba, amiben azért volt néhány igen érdekes mozzanat.
Például az, hogy három újságíróval szemben valaki olyan ült – igen, ez volt Gulyás Márton – akiről mindösszesen az derült ki, hogy nem tudjuk, mi a foglalkozása. Na jó, még az is, hogy fehérebbek a fogai, mint a többieknek, fiatalabb náluk 20-50 évvel, és a jelek szerint az IQ-ja is magasabb egy fejjel, mint a vele üvöltöző jobbos notabilitásoknak (Kovács Zoltánról, az ÉS főszerkesztőjéről, aki messze a legvállalhatóbb figura volt az egész brancsból most nem szólunk külön, csak annyit, hogy respect nekije).
Történt ugyanis, hogy a beszélgetés egy igen korai pontján vitapartnerei azzal kívánták diszkvalifikálni Gulyást, hogy ő nem szakember, nem ért semmihez, és egyáltalán mit tanult, milyen jogon szól bele közéleti kérdésekbe.
Nos, ez azért volt külön érdekes, mert – ha figyelmesen nézzük a műsort - azt fogjuk látni, hogy Marci barátunk kb kétszer olyan tájékozott volt valamennyi felmerülő témában, mint hitelességét firtató jobboldali barátaink, és általában véve is választékosan, szakszerűen és világosan fejezi ki magát. S bár vitapartnerei, a meghívott tudós urak, díszdoktorok és lovagok rendre méltatlannak érezték, hogy vitába szálljanak vele, mégis úgy tűnt, hogy az értelmes felvetések kizárólag Gulyás oldaláról érkeztek.
Mint kíváncsi ember hát utána néztem, kicsoda Gulyás Márton. És tényleg, nem találtam. Annál szerencsésebb voltam viszont akkor, amikor tudós vitapartnereit, kétségbevonhatatlan renoméjú argumentatív antagonistáit próbáltam beazonosítani. Ők ugyanis mindketten egyetemi oktatók, sőt egyikük – mint azt többször is hangsúlyozta – egyetemi docens! Hű a mindenit neki, hiszen a docens az már valami, már majdnem professzor, vezető oktató, tudományos tótumfaktum. Jó esetben.
Hamar kiderült ugyanis, hogy a méltóságára oly büszke Stefka István docens úr egészen pontosan 0, azaz 0 darab publikációval rendelkezik, legalábbis azon MTMT adatbázis szerint, amelybe minden egyetemi oktató köteles felvinni a munkásságát. 0. Semmi. Nada. Die Null. Félreértés ne essék: egy tanársegédnek, de még egy doktorandusznak is publikálnia kell nem azért hogy taníthasson – az majd később jön – hanem már a doktori szigorlathoz is. Na mármost az az én naiv kérdésem: mi a lófaszra olyan büszke a docens úr, hogy vele földi halandó le nem ülhet beszélgetni, ha a docensi kinevezéshez szükséges feltételek 1 százalékának sem felel meg?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.