KARHATALMI ERŐK BEVONÁSA GYERMEKKEL KAPCSOLATOS ELJÁRÁSOKBA

TABUNYITOGATÓ BLOG
Szerző: Tabunyitogató
2017.02.25.

A gyermekek kapcsolattartása, elhelyezésének megváltoztatása eljárásokban az eljárásban részt vevő felek, de a hatóság is előszeretettel hívja be a rendőrséget, intézkedés megtétele, illetve intézkedés biztosítása céljából. A valódi rendszerabúzusnak ebben az esetben teszik ki leginkább a gyermeket, egy ilyen rendőri intézkedés a gyermek pszichés fejlődését illetően maradandó károsodást okoz. Jól van ez így?

A szülők marakodásának minden esetben a gyermekek az áldozatai:

...Bármelyik esetet vesszük is figyelembe, jól látható: a hatóság tétlen és tehetetlen, az elé terjesztett bizonyítékokat nem a súlyának megfelelően értékeli, a szülők mindegyike csak magával, a saját igazával és annak bizonyításával van elfoglalva. A gyermek minden szereplő számára, gyakorlatilag lényegtelen körülmény, bár, elméletileg érte folyik a harc.

A hatóság egyik esetben sem méri föl azt: a gyermek öröme, vagy félelme valós-e, és ha igen, milyen mértékben az, a különélő szülője vonatkozásában. Úgy a gyámhivatal, mint a bíróság is tisztába kerül azzal, az eljárása folyamán, hogy acsarkodó szülőket lát-e maga előtt, vagy olyanokat, akik bár harcolnak egymással, de eközben igyekeznek tekintettel lenni a gyermekük érzelmi világára is. Ha acsarkodó szülőkkel van dolga a hatóságnak, soha nem rendel idejében a gyermek mellé pszichoterapeutát.

Pedig a szakember meg tudná értetni, el tudná magyarázni a gyermeknek, mi és miért történik az ő kis életében, így nem is tudja felkészíteni őt arra a hatalmas változásra sem, ami, ha szeretné a gyermek, ha nem, de mindenképpen be fog következni az ő kis életében. A szakember tudná elmagyarázni azt is a gyermeknek: ami történik, az NEM AZ Ő HIBÁJA!

A gyermeket kiteszik egy olyan élethelyzetnek azzal, hogy a rendőrséget bevonják az őt érintő eljárásokba, amit feldolgozni önállóan nem tud, és amely mély traumát hagy a gyermek lelkében, végigkísérve őt, amíg él. Mindezt úgy, hogy a rendőrségnek ezekben az esetekben nincs intézkedési jogköre. Nem feladata sem a kapcsolattartási jog biztosítása, sem pedig az elhelyezés megváltoztatása. Ezek a gyámhivatal feladatai, a rendrőség a hatóság munkájának zavartalanságát biztosíthatja, és semmi mást.

A rendőrség, sajnos nem járhat el a gyermek érdekeinek megfelelően, a hatósággal, vagy bármely szülővel szemben. Kivéve, ha életellenes cselekményt észlel, a helyszínre érkezve. Az pedig, hogy egy gyermek tudata, lelki- érzelmi világa esetleg meghasad, az átélt borzalmak következtében, nem minősül életellenes cselekménynek. Az „csak” maradandó károsodást okoz. A lelkében, nem a testében.

Nem látható, tehát nincs is – a magyar logika szerint.

Minek következtében – feldolgozás és megértés, elfogadás hiányában – az a gyermek, akit ilyen szintű abúzusnak kitettek már életében, renitenssé válik a képző intézményben, majd, ahogyan növekszik, szerekkel fog tompítani, szökni és lázadni fog, mindent lerombolva maga körül. Ha, egyáltalán az őt ért trauma nem válik akkora mértékűvé, hogy a tudata végleg meghasadjon tőle.

… pedig, elméletileg a szülők érte harcolnak.

A gyakorlatban mégis ellene cselekszenek.

ITT OLVASHATÓ