Szerző: DIÓSZEGIHORVÁTHNÓRA
2017.02.08.
„Jó napot kívánok, helyi népszavazást szeretnénk kezdeményezni, hogy a budapesti lakosok dönthessenek róla: legyen-e olimpia vagy sem.” Ez a mondat és különböző variánsai nagyjából százszor hangzottak el tegnap délután 4 és este 8 között.
A Momentum Mozgalom két aktivistájával, Mécs Jánossal és Szamosvári Attilával indultunk neki a kopogtatásnak. „Barátságos” környéken – ami annyit tesz, hogy a hagyományosan szoci, tehát potenciálisan aláírni kész Angyalföld közepén, magas házak tövében kezdtünk neki a munkának.
Előzetesen annyit lehetett csak tudni, hogy ebben a kerületben, ezen a részen feltehetőleg több lesz a támogató, mint aki az orrunkra csapja az ajtót. Jól is jött ez, mert a két aktivista sem kopogtatott még, eddig főleg standoknál gyűjtötték az aláírásokat. A tapasztalatok alapján annyit tudtunk, hogy ezzel a módszerrel óránként körülbelül 4 aláírást lehet átlagosan begyűjteni.
A Momentum Mozgalom alaposan rákészült a véghajrára. Alig valamivel több, mint egy hét múlva (február 17-én) zárul az aláírásgyűjtés, 138 ezer szignóra van szükség ahhoz, hogy egyáltalán kezdeményezhessék a népszavazást az olimpiarendezés kérdésében, de hogy meglegyen az érvényes limit, azért legalább 160-180 ezer szignót össze kell gyűjteniük. Ehhez 1300 aktivistájuk több mint kéttucatnyi standnál állva várja a támogatókat, és több párt (legutóbb épp az MSZP) is beállt mögéjük gyűjteni, most pedig a kopogtatással is új lendületet akarnak venni. Lehet őket telefonon hívni is – ezt főleg az idősebb, otthonukat elhagyni már nem nagyon tudó szimpatizánsok használják ki, őket egyenként felkeresik.
Soproni Tamás, a Momentum alelnöke szerint még így is szoros lesz a végeredmény, tényleg minden aláírás számítani fog a végelszámolásnál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.