Szerző: Határátkelő
2017.02.05.
Kicsit szomorú, amikor egy blog véget ér, most a Hétköznapok Malajziában zár be, mert szerzője Marosvásárhelyen folytatja – vagy pontosabban kezdi újra.
„Közel negyven évesen ismét újrakezdem az életem. Ha minden jól alakul, akkor most utoljára. Szorítok magamnak, hogy helyrezökkenjen minden, de hidd el egy pillanatig sem bántam meg, hogy ezt az utat választottam, sőt mindenkinek azt mondanám, hogy ha megteheti, engedjen el mindent és nézze meg, hogy a világ másik végen (akármelyik végén, nem csak Ázsiában) milyenek a hétköznapok.
A délkelet-ázsiai kalandom utolsó állomása Vietnám volt. Egyik kolléganőm indulásom előtt figyelmeztetett arra, hogy Saigon nyüzsög a motoroktól és ez hozzátartozik a városhoz, úgyhogy nekem kell majd alkalmazkodnom.
Azt tanácsolja, hogy a pillanatban amikor összeszedtem a bátorságomat és elhatároztam, hogy átmegyek az utca másik oldalára, induljak el határozottan és ameddig a másik járdára nem értem, legyek határozott és magabiztos, mert ha motorosok megérzik a bizonytalanságot rajtam, végem van.
Így utólag azt kell mondanom, hogy ez volt az egyik legjobb tanács, amit Saigonba való utazásom előtt bárki is adhatott volna, de ami ennél is lényegesebb, azt hiszem ebben benne van minden, amit a világ e része tartogat számunkra.
És a nagy tanulság, amit levontam az az, hogyha igazán nagy élményeket akarsz megélni, akkor határozottan kell elindulni a káosz felé, nem kimutatni, hogy belül mennyire rezeg benned minden, mert a rutin sosem hoz boldogságot. És a csodák, ugye, határozottan a komfortzónánkon kívül történnek.
Malajzia életem egyik legjobb döntése volt, de most egy másik járdára kell átjutnom, úgyhogy Európa, érkezem! Kérlek, küldj rám enyhe telet!”
A teljes posztot itt találjátok, olvassátok el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.