Szerző: JÁMBORANDRÁS
2017.02.06.
A mostani népszavazási aláírásgyűjtés azonban olyan helyzet, amikor van értelme a gyűjtésnek, van tétje, hogy kiírnak-e népszavazást a budapesti olimpiáról, és lehet súlya a szavunknak, miközben Budapest számos pontján van lehetőségünk aláírni az ívet, tehát adott az infrastruktúra és a médiahírverés is. Innentől kezdve pedig a dolog rajtunk áll vagy bukik.
És nem bukhat.
Nem azért kell összegyűjteni a népszavazáshoz szükséges aláírások számát, mert a patás Orbán, nem is csak azért, mert az olimpia egy elképesztően rossz húzás lenne az országnak. Hanem azért, mert most tényleg beleszólhatunk a dolgok alakulásába.
A falra hányt szavak, a szitkozódások, a tévé, vagy az internet előtti dühöngés most értelmes cselekvésbe fordulhat. Most tényleg mi dönthetünk arról egy aláírással, hogy elmondhassuk a véleményünket egy kötelező erejű népszavazáson. Nem az van, hogy megengedik, hogy elmondhassuk, nem az van, hogy kamu konzultációban, vagy a kormány által megrendezett dísznépszavazáson dönthetünk. Most mi diktálhatunk. És aztán oda is mehetünk a fülkéhez, és dönthetünk egy rendkívül fontos kérdésben.
De ha ezt nem tesszük meg, ha nem gyűjtjük össze a megfelelő számú aláírást, akkor utána tényleg nincs miről dumálni. Politikáról, politikai aktivitásról, szerveződésről. Utána már nincs lehetőség a pártokra, az időre, vagy a holoviczi szent kakára kenni a dolgot. Lehet majd szitkozódni, de csak magunkat szidhatjuk, hogy nem tettünk meg mindent, a csodát, és még többet.
Akkor kimondódik a verdikt, nem voltunk hajlandóak a saját kezünkbe venni a sorunk irányítását.
Ezért ez a kezdeményezés egyszerűen nem bukhat el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.