Szerző: Nyugati Fény
2017.02.05.
Az "évértékelő" persze csak a nevében évértékelő - hiszen a politikában nem visszafelé, hanem előre kell nézni. Gyurcsány sem vesztegetett sok szót a 2016-os év boncolgatására, helyette az ország gondjairól, a hatalom bűneiről beszélt, majd igyekezett erőt és kompetenciát sugározni.
Azt mutatta: ő érti az emberek problémáit, ő néven nevezi a bűnösöket, ő elég erős és elszánt, hogy megharcoljon Orbánnal. Nehéz másként értelmezni, mint hogy Gyurcsány a tegnapi beszédével bejelentkezett a baloldal vezető szerepére.
A kezére játszik, hogy az ellenzéki térfélen továbbra is kongó hiány mutatkozik karakteres politikusból. Az MSZP forgószínpadán 2-3 évente cserélődnek a középszürke, fékezett habzású vezetők, a többi baloldali formáció meg jobbára az ingerküszöb megugrására is képtelen. Még Juhász Péterék úgy-ahogy befütyülik magukat párszor a híradókba, de a többieknél bágyadt nihil honol. Ki nem ásít előre, ha Szél Bernadettet vagy Molnár Gyulát fogja hallani?
Márpedig a XXI. századra a modern politika végletesen perszonalizálódott, azaz személyközpontúvá vált. A választók 99 százaléka nem eszmékre vagy pártprogramokra szavaz, hanem személyekre és a személyek által kiváltott érzésekre. Lehet ezen bánkódni vagy örömködni, de a legokosabb egyszerűen elfogadni, mint tényt.
Az emberek a szubjektív benyomásaik alapján döntik el, melyik politikussal szimpatizálnak. Előnyben van, aki markáns személyiség, akinek van sztorija a világról. Akinek a mondandóját hitelesíti a személyes meggyőződés tüze...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.