EZ AZ ORSZÁG NEM SZERETETT ÚGY AHOGY ÉN PRÓBÁLTAM SZERETNI ŐT

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint/Vendég/Csoma Gábor
2017.02.09.



"...Úgyhogy nekem kb. úgy 1980-ig akkora honvágyam volt, hogy ölni tudtam volna, ha nem mehetek haza. A honvágy nekem azt jelenti, a szülőhelyedhez annyira kötődsz, hogy mindent megtennél érte. Ezért én minden hét végén, ha csak egy órára is, de hazamentem. Be a hegyek közé, az emlékek közé, az emberek és barátok közé. Mert a hon nem ott van, ahol élsz jól-rosszul, hanem ahol világot láttál, ahol megkaptad életed első lökéseit, ahol tanultál, ahol taníttattak… Az az igazi kötődés. Hogy miért érzem így? Mert ez az ország nem szeretett úgy, ahogyan én próbáltam szeretni őt.

Mert én nem csak én magam vagyok. Magammal hoztam Mihai Eminescu-t, Ion Luca Caragiale-t, magammal hoztam Senkálszkyt, a magyar és román színházakat, operát. Magammal hoztam az Olt és Szamos csobogását, magammal hoztam a moldovai kolostorok illatát, Predeal-t. Magammal hoztam a román konyha illatát, a székelykáposzta ízét. Ezek adták, adják az én gerincemet, ez vagyok én, és remélhetőleg még sok hazámfia itt és odaát. Megvesztegethetetlenül, nem befolyásolhatóan, nem agyon ideologizálva, szociálisan és társadalmilag érzékenyen, még ilyen öregen is.

Ugyanis ez az ország most az otthonom, de nem tudom a hazámnak tekinteni úgy, ahogyan szeretném. Mert a fentiek, nyilván az emberi vonzatok, hiányoznak. Minket nem gyűlöletre neveltek, hanem szeretetre, nem erőszakra neveltek, hanem ölelésre, nem vakságra neveltek, hanem látóknak.

Minket nem arra neveltek, hogy gyűlöld a románt, gyűlöld az oroszt, gyűlöld a németet, gyűlölj mindenkit, aki nem te vagy, vagy akire a hatalom rámutat.

Minket nem arra neveltek, hogy a magyar gyűlölje a magyart, minket nem arra neveltek, hogy a család egyik tagja gyűlölje a család másik tagját, mert az más nézeteket vall.

Minket nem arra neveltek, hogy belerúgjunk azokba az embertársainkba, akik segítségre szorulnak.

Minket arra neveltek, hogy kezünket nyújtsuk, az ebédünket megosszuk, hogy fedelet adjunk, hogy együtt tudjunk sírni, nevetni, örülni.

Nem arra tanítottak, hogy leromboljuk azt, amit mi és mások felépítettek. Arra tanítottak, hogy ezeket megbecsüljük.

Nem arra tanítottak, hogy irigykedjünk a másik/mások gyarapodásán, de arra neveltek, hogy ne nézzünk el semmit a tolvajoknak, a gyilkosoknak, a diktátoroknak.

Arra neveltek, hogy ne tudjon senki megvásárolni, és gerincben megtörni egy Erzsébet-utalvánnyal vagy 3 köbméter szociális tűzifával.

Arra neveltek, hogy elutasítsunk minden szélsőséges nézetet, mert az a fentiek ellensége. Arra neveltek, hogy e szélsőségek ellen tenni kell.

Ezért én minden egyes választáson – lehetett az helyi vagy országos – eszerint döntöttem. Volt, hogy rosszul, volt, hogy sehogyan, de soha nem tagadtam meg önmagam. Pedig nem vagyok más, mint egy egyszerű nyugger. De nem hülye.

Szóval én úgy érzem, tisztán érkeztem ebbe az országba, tiszta is maradtam, ezt megbeszéltem már a lelkiismeretemmel is. Talán most kiadtam magamból az elmúlt 40 év egy pici kis részét, és ebben az olvasatban valóban megtisztultam. Talán most kiadtam magamból azt, amit sokan mások is felszabadíthatnának magukból. Rögtön más lenne a világ.”

ITT OLVASHATÓ