Szerző: Becker András
2017.02.16.
Éppen vége lesz a télnek, mire állni fog a négy NATO-színvonalú konténerfalu a magyar határ déli szakaszán. A beruházás az állami közbeszerzések jól ismert dramaturgiája szerint zajlott: a meghívásos tendert novemberre sikerült kiírni, akkor viszont mindössze két munkanapot kapott a három meghívott ajánlattevő. A kiírás feltételei alapján ketten rögtön ki is estek, az egyedüli ajánlattevő így annyit kért, amennyit nem szégyellt.
„Jelentős előrelépés az állományról történő gondoskodásban”; „a kor követelményeinek megfelelő színvonalú szállást biztosít a katonák számára” – egymásnak adták a mikrofont az elmúlt napokban a kormányzat illetékesei, hogy méltassák a déli határszakaszon elsőként átadott kelebiai konténerlaktanyát, hivatalos nevén katonai bázist. Az öröm felhőtlen, még a tavasszal további három hasonló tábor épül, ezzel már 600 katona töltheti viszonylag normális körülmények közt a szolgálaton kívüli idejét.
A migrációs nyomással harmadik éve bajlódó kormánynak valamiért csak közvetlenül a nagy hidegek beállta előtt egy hónappal jutott eszébe, hogy a déli határra vezényelt katonákat emberibb körülményekhez jutassa. Forrásaink szerint a szerencsétlenkedésben a kormányzati közönyön kívül szerepet játszott az egyes szervezetek és szervezeti egységek rivalizálása is: a „határvadász”-projekttel komoly pozíciót szerző Készenléti Rendőrség például már egy évvel ezelőtt nekifutott egy hasonló beruházásnak, de az valahol elakadt.
Játékban vannak még a határmenti megyei kapitányságok, és persze a honvédség. Ezt a menetet egyértelműen a katonák nyerték, a 600 főt kiszolgáló konténerlaktanyák megépítése jelentős eredmény, a honvédség megszilárdította a pozícióját a játékban, és a négy katonai bázis további fejlesztések kiindulópontja is lehet. A szuperkomfortos konténerek beszerzése azonban nem tűnik makulátlan történetnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.