DEMETER MÁRTA (-ÜGY) ESETE A FEMINISTA CSENDDEL

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Böcskei Balázs
2017.02.03.

Nagyon sokszor vetik fel ellenzéki politikusoknak kritikaként, hogy nem tudják megragadni a pillanatot, elmulasztják, hogy egy-egy véletlenül felbukkanó ügy, eset, jelenség kapcsán elmondják, hogy mit gondolnak és miért, valamint az elveikről, a meggyőződéseikről számot adjanak. Vagy akár egy szélesebb értelemben vett nyilvánosságnak illusztrálják: „lám, erről beszélünk”. Demeter Márta, MSZP-s országgyűlési képviselő lemondásakor hasonló módon járnak el a magyarországi nyilvánosság-feministák. Ahogyan a férfi (és nő) politikusok elmulasztják, hogy a negyedik Alaptörvény-módosítás, a Nemzeti Választási Iroda és a kopaszok, a Népszabadság beszántása, a Questor-ügy, stb. kapcsán, valami váratlannal éljenek, hogy előbbiekre médiumként tekintsenek, úgy Demeter Márta búcsúját a politika első vonalából sem fogják pótolni a választásokhoz közeledve mindinkább emelkedő darabszámú „több nőt a politikába” kvóta-cikkek. Bár igazuk lesz állításaikban, de ennek a témának most volt itt egy pillanata.

Kezdjük az elején, amiről lényegében nem számolt be a nyilvánosság, de aki politika környékén él (az nem mindig azt jelenti, hogy „dolgozik”), az tudhatja, hogy Demeter Mártára igaz az állítás: „A döntő szempont a politikusi alkalmasság és teljesítőképesség. Ebben ma nagyon gyenge a hazai politikai osztály kortól és nemtől függetlenül. A parlamentben pártlogó alatt beszuszakolt férfiak és (kvóta)nők ülnek, akikről sok esetben csak annyi mondható el: lojálisak az adott párt (aktuális) elnökségéhez.”

Demeter Márta elsősorban Mesterházy Attila elnökségének „kvótanője” volt, politikai előmenetelét jelentősen elősegítette Mesterházyhoz fűződő politikai lojalitása. 2014-ben ezzel országgyűlési képviselő lett, országos listáról bekerült. Évekig az volt benne a legérdekesebb a nyilvánosságnak, hogy esztétizálja őt vagy a hobbijáról értekezzen. Az, hogy a digitális infantilisek még ma is azt találják izgatónak, hogy nyílt ajánlatokat tegyenek neki, azt eszükhöz mérjük, de azt már kevéssé tudjuk, hogy miért szükséges a máskor Kovács Ákostól vérvörös szemekbe forduló „progresszív” nyilvánosságnak úgy kezdeni mondatokat, minthogy „a csinos…”. Illetve tudjuk, de nem mondjuk.

Péntek reggel pedig a „megújult” Népszava dobta a reggeli kávémba azt a blogbejegyzés-részletet, amely „nevelgeti”, „tanítgatja” a politikusnőt. Nevetséges okoskodás, beszél a lényegről, de inkább nem, legyen annyi elég, ma is megújult a baloldali nyilvánosság...

ITT OLVASHATÓ