Szerző: Mikecz Dániel
2017.01.31.
...A gazdag, sikeres gyilkosokkal szemben ott van Columbo esetlen, hétköznapi figurája, a puritán, bevándorló közalkalmazott. A nyomozó karaktere, a gazdag és sikeres tettesekkel és gyakran a gyilkosság csillogó helyszínével szembeni kontrasztja is tökéletesen sűríti mindazt, amit és akiket a baloldali politika képvisel. Ráadásul Columbo
nyomozóként a közjót, az államot képviseli.
Az államot, amely a baloldali politikai gondolkodásban és gyakorlatban az egyenlőtlenségek mérséklésének, az esélyek kiegyensúlyozásának elsődleges eszköze. Ő maga meglepődve, csodálkozva, de nem irigykedve reagál a gazdag emberek luxusára. Összehasonlítja a közalkalmazotti lehetőségeivel, tanácsot kér, hogy feleségével esetleg milyen filmre vegyen jegyet, hova menjenek nyaralni, milyen műtárgyat vásároljon. Akkor sem jön zavarba, nem lesz irigy, amikor kioktatja a gazdag gyanúsított, hogy mindezt a kopott ballonkabátos, régi autóval közlekedő Columbo nem engedheti meg magának. Hiszen ő nem a korrumpálható zsaru, hanem a büszke, puritán, baloldali középosztályi, ráadásul az egész csak a játék része.
A nézőket leggyakrabban éppen ez a játék, Columbo nyomozási módszere bűvöli el, ahogyan visszakérdez egy-egy apróságra („Csak még egy kérdés…!”). Az esetlen nyomozó a naivnak, butának tetsző kérdéseivel az egyik pillanatban zavarba hozza, a másikban felidegesíti a bűntény tökéletességében hívő, beképzelt gyilkosokat. Olyan részletekről van szó, amelyek feltárásához elegendő a józan észre hallgatni, hogy aztán a tettesek mindenféle kacifántos magyarázattal álljanak elő, majd belezavarodjanak azokba. Columbo természetesen nem dől be az ilyen kifogásoknak, mégis tovább játssza a naiv, megvezethető rendőrt („Hogy én erre nem gondoltam…!”).
A baloldali politikának ideális esetben
ugyanúgy a hétköznapi tapasztalatokból kell kiindulnia, akárcsak a Columbo-féle következtetéseknek. Máskülönben a baloldali politikust az a veszély fenyegeti, hogy elveszíti kapcsolatát választóival, képtelen lesz azok nem csak szakpolitikai, de világnézeti, kulturális reprezentációjára, képviseletére. A tettesek lebuktatásában azonban Columbo nem csak a józan észben bízhat. A nyomozó gyakran kap segítséget a gazdag bűnözők alkalmazottaitól, beosztottaitól. A kertészek, szobalányok, boltosok, fuvarosok figyelnek fel valami apró részletre, valami „szokatlanra”. A bérből élő szakemberek azok, akik speciális tudásukkal is segítik a nyomozást, olykor tudtukon kívül is. Ők együttesen adják a nyomozás – és analógiánk szerint – a baloldali politikai cselekvés társadalmi környezetét. Az egyszerűség kedvéért hívjuk őket munkásoknak.
nyomozóként a közjót, az államot képviseli.
Az államot, amely a baloldali politikai gondolkodásban és gyakorlatban az egyenlőtlenségek mérséklésének, az esélyek kiegyensúlyozásának elsődleges eszköze. Ő maga meglepődve, csodálkozva, de nem irigykedve reagál a gazdag emberek luxusára. Összehasonlítja a közalkalmazotti lehetőségeivel, tanácsot kér, hogy feleségével esetleg milyen filmre vegyen jegyet, hova menjenek nyaralni, milyen műtárgyat vásároljon. Akkor sem jön zavarba, nem lesz irigy, amikor kioktatja a gazdag gyanúsított, hogy mindezt a kopott ballonkabátos, régi autóval közlekedő Columbo nem engedheti meg magának. Hiszen ő nem a korrumpálható zsaru, hanem a büszke, puritán, baloldali középosztályi, ráadásul az egész csak a játék része.
A nézőket leggyakrabban éppen ez a játék, Columbo nyomozási módszere bűvöli el, ahogyan visszakérdez egy-egy apróságra („Csak még egy kérdés…!”). Az esetlen nyomozó a naivnak, butának tetsző kérdéseivel az egyik pillanatban zavarba hozza, a másikban felidegesíti a bűntény tökéletességében hívő, beképzelt gyilkosokat. Olyan részletekről van szó, amelyek feltárásához elegendő a józan észre hallgatni, hogy aztán a tettesek mindenféle kacifántos magyarázattal álljanak elő, majd belezavarodjanak azokba. Columbo természetesen nem dől be az ilyen kifogásoknak, mégis tovább játssza a naiv, megvezethető rendőrt („Hogy én erre nem gondoltam…!”).
A baloldali politikának ideális esetben
ugyanúgy a hétköznapi tapasztalatokból kell kiindulnia, akárcsak a Columbo-féle következtetéseknek. Máskülönben a baloldali politikust az a veszély fenyegeti, hogy elveszíti kapcsolatát választóival, képtelen lesz azok nem csak szakpolitikai, de világnézeti, kulturális reprezentációjára, képviseletére. A tettesek lebuktatásában azonban Columbo nem csak a józan észben bízhat. A nyomozó gyakran kap segítséget a gazdag bűnözők alkalmazottaitól, beosztottaitól. A kertészek, szobalányok, boltosok, fuvarosok figyelnek fel valami apró részletre, valami „szokatlanra”. A bérből élő szakemberek azok, akik speciális tudásukkal is segítik a nyomozást, olykor tudtukon kívül is. Ők együttesen adják a nyomozás – és analógiánk szerint – a baloldali politikai cselekvés társadalmi környezetét. Az egyszerűség kedvéért hívjuk őket munkásoknak.
Végül a magyar szempontból különös jelentőséggel is bír Columbo nyomozó alakja, túl azon, hogy magyarul Szabó Gyula kellemes hangján szólal meg Peter Falk. A visszafelé fonódó történet ugyanis összeköti a magyar baloldali szavazót Columbo rajongóival. Akárcsak a sorozat nézői, a baloldali közvélemény is várja, hogy cselekedjen hősük, jöjjön valaki, aki zavarba hozza, lebuktatja a bűnözőket. Azokat, akik úgy gondolják, hogy már meg is úszták az egészet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.