BLUESRÓL ÉS CSASZTUSKÁKRÓL

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2017.02.12.

Különös dolog ez az élet, amely pénteken összesűrűsödött, mint az elcseszett rántás a kelkáposztában, hogy alig is lehet kibogozni belőle, mi is van momentán és éppen itt minálunk, bár gondolkodni rajta kár is, lótrágya, összefoglaló néven. Kószáltam itt, a szájber univerzumban, és Soros György már megint úgy intézte, hogy neki legyen jó. Megfoghatatlan hatalmával, aminek végét és kiterjedését még csak nem is sejthetjük, mi földiek, Orbán pasa meg pláne nem, elébem toszott egy videót, amelyen Obama patásördög, exelnök BB Kinggel, Mick Jagerrel és még sokan másokkal nótázza, hogy sweet home Chicago. Olyan kurva jó hangulata volt az egésznek.

Igaz, a végin föltűnik az alkotó, szerényen meghúzva magát, hogy White House, ami azt mutatja, hogy kampányvideó ez az egész, aztán mégsem szaros gumicsizmával mutatják az első embert, mint ahogyan a miénket szokták hóvihar múltával, jobb esetben pörküttzabálást vagy karácsonyfadísz mögüli kukkolást bevetve, gülü szemekkel. Ez az egész azért hagyott bennem mégis nyomot, mert éppen ekkor értékelte az évet a mi emberünk, és tán ugyanebben a pillanatban fejeltek le egy embert, mert aláírást gyűjtött az olimpia ellen, hogy húsz év múlva ne a küszöböt rágicsálja a magyar közmunkás, piros pöttyel a seggén, viszont erősen bízva a szebb jövőben, ahogyan a szovjet filmek elején fordul be az életünkbe a szoborpáros, akiknek szintén nagyon jól megy a sora.

Ha hozzávesszük mindehhez, hogy Valentin nap alkalmából szoláriumozásra buzdítanak minket a facebook-on, akkor már tényleg semmi nem hiányzik a boldogsághoz, itt vagyunk a tökéletesség állapotában, csak még meg kell keresni a sarokban. A totál haligaliról viszont én már nem szólanék, megtette ezt minden tollforgató, akiknek innen gratulálok, hogy a semmiről is sikerült olvasható tartalmat előállítani. Meghagyom ezt Antoine Roquentin bácsinak, aki ettől szenved Sartre-nál, mert a hülye nője bele van veszve a kivételes helyzetekbe és a tökéletes pillanatokba, olvassunk tehát Undort, jó dolog az. Viszont a történések ilyen együttállása beszédes nekem – aki nem vagyok mérvadó -, mert Orbán olyan országot értékelt, ahol az ellenfelet lefejelik. Ilyet csinált belőle történelmi léptékkel másodpercek alatt...

ITT OLVASHATÓ