Szerző: Ágoston László
2017.02.14.
A szülői ház ajtaja becsukódik, a középkorú lány sírva veszi le a szeme alatti hatalmas kék foltját takaró napszemüveget. A levegő mozdulatlan. A lányból kiszakad a beismerés:
- Anyám… Engem évek óta ver a férjem…
- Na és… az előző nem vert? Az jobb volt?
Az anya érzéketlenül elfordul. A lány meghökken. Nyel egyet és újra kezdi.
- Bántalmaz a férjem, anyám… hogy jön most ide a régi párom? Hetedik éve, hogy elváltam és egyébként is… igen, az a férjem is bántalmazott… de hogy jön ez ide?
- Mit kívánod vissza a régit? Alkoholista volt és ellopta a nyakláncomat!
A lány döbbent. Támogatást várt és nem érti az anyja reakcióját.
- Mit kívánod vissza a régit? Alkoholista volt és ellopta a nyakláncomat!
A lány döbbent. Támogatást várt és nem érti az anyja reakcióját.
- Igen, anya, ez így van… ő is rossz férjem volt. Ő is böszmeségeket csinált… de attól, hogy a mostanitól válni akarok, miért kívánnám vissza a régit? Megtörtem… elfáradtam, anyám… kérlek légy a támaszom…
- Ez is annak a rohadt előző férjednek a hibája! Abban a nyolc évben mindent tönkre tett!
A lány végignéz szorongatásoktól lila karjain, szemébe hullik három ősz hajszál.
- Anya… majdnem ugyanannyi idő eltelt azóta és lasan az öngyilkosság szélén állok, miért erről beszélünk? Nem érted, hogy annak már vége? Réges réges régen vége? A gondjaimat nem az okozza, ami a húszas éveimben történt, hanem az, ami most történik. Kérlek láss meg, anyám!
- A mostani férjeddel szerintem semmi hiba. Ver? Nem lehet, hogy megérdemled? Nem lehet, hogy te nem szereted eléggé? Nézd meg, karácsonyra is milyen szép ajándékot hozott nekem! És megvéd minket az idegenektől! Próbáld meg végre elfelejteni a régit és értsd meg, hogy ő a legjobb, aki a férjed lehet!
A lány elárulva és rettenetesen egyedül érzi magát. Kinyílik körülötte az univerzum és körülveszi a bolygók csöndje.
- Ez is annak a rohadt előző férjednek a hibája! Abban a nyolc évben mindent tönkre tett!
A lány végignéz szorongatásoktól lila karjain, szemébe hullik három ősz hajszál.
- Anya… majdnem ugyanannyi idő eltelt azóta és lasan az öngyilkosság szélén állok, miért erről beszélünk? Nem érted, hogy annak már vége? Réges réges régen vége? A gondjaimat nem az okozza, ami a húszas éveimben történt, hanem az, ami most történik. Kérlek láss meg, anyám!
- A mostani férjeddel szerintem semmi hiba. Ver? Nem lehet, hogy megérdemled? Nem lehet, hogy te nem szereted eléggé? Nézd meg, karácsonyra is milyen szép ajándékot hozott nekem! És megvéd minket az idegenektől! Próbáld meg végre elfelejteni a régit és értsd meg, hogy ő a legjobb, aki a férjed lehet!
A lány elárulva és rettenetesen egyedül érzi magát. Kinyílik körülötte az univerzum és körülveszi a bolygók csöndje.
- Kihez forduljak, ha nem a saját családomhoz? Kitől várjak támogatást, ha nem attól, akivel egy vérből valók vagyunk? Anyám, hát nem látod, hogy a mostani férjem sportautót akar venni a közös családi örökségünkből! Hogy nem veszi meg beteg nagyapámnak a gyógyszert, hanem focira költi? Nem látod, hogy nem taníttatja a gyerekünket, hanem szolgát akar belőle nevelni? Anyám? Hát nem látod ezt!
- Mert a régi talán nem akarta ellopni a pénzünket? Akkor meg mit siránkozol? Azt akarod vissza, mi?!
- Nem, anya… egyiket se akarom…
- Mert a régi talán nem akarta ellopni a pénzünket? Akkor meg mit siránkozol? Azt akarod vissza, mi?!
- Nem, anya… egyiket se akarom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.