AZ ÖTKARIKÁS OSTOR

HUPPA BLOG
Szerző: Szele Tamás
2017.02.18.

Még szerencse, hogy Egervár védelmét nem Orbán Viktorra bízták, mert érdekesen jártak volna a város lakói. És kellemetlenül. Az olimpiai aláírásgyűjtés eredményeinek fényében elmondhatjuk, hogy Orbán kapitány először hősies győzelmet ígért volna, aztán ahogy meglátja az első lófarkas boncsokot, hirtelen megváltoztatja a véleményét.

lőször is elébe ment volna a töröknek, de nem rajtaütéssel, hanem kenyérrel, sóval, és levéllel, melyben a török-magyar rokonságról regél. A várbéli sajtó, vagyis a kisbíró azonnal kidobolta volna, hogy a várkapitány mindig is a tárgyalásos megoldások híve volt, majd az ostromot városi ügynek minősíti, melyhez a királyi hadseregnek semmi köze, végül harc nélkül elvonul, miközben kinevez néhány árulót. Majd utólag, pusztán a szájával megnyeri a meg sem történt harci cselekményeket.

Mondjuk sántít az analógia, mert az egri ostrom nem volt szavazás vagy közakarat kérdése (ugyan azt még meglátjuk, hogy a pesti olimpia az lesz-é), de Orbán Viktor így alkalmazkodik a helyzetekhez. Narratívan. Verbálisan. Pusztán a szájával megváltoztatja a körülményeket, igaz, pusztán azok számára, akik hisznek neki.

Érezhette a Fidesz, illetve annak vezetősége (a kormánypárt már nagyon hosszú ideje vezetőségből és szavazókból áll, a tagság vagy az egyik, vagy a másik kategóriába olvadt be), hogy nem biztos ez az olimpia-projekt, lehetnek ellenzői, és a tegnap átadott 266 151 aláírás azt mutatja, hogy vannak is, szép számmal. Hát akkor okosabb – a párt hagyományaihoz híven – azt meglovagolni, ami van. Nem erőltetik a játékok megrendezését, nem örülnek ugyan az elmaradásuknak, de nem is sírnak – ők mossák kezeiket, és elhatárolódnak.

De menjünk lépésről lépésre:

ITT OLVASHATÓ