Szerző: M. Révész Zsuzsanna
2017.02.20.
Idős, osztályos betegünk szokatlan éberségével lepett meg érkezésemkor. Hetek, hónapok óta gyengül, lassacskán beszorult a szobájába, majd tovább erőtlenedve teljesen ágyban fekvővé vált. Nem kívánja az ételt, nem jelzi a szomjúságát, mindenben segítségre szorul, a takaró felhúzásában is. A kilencvenegy év alatt összegyűlt pár alapbetegsége, amik külön gyógymódokkal valamennyire karbantarthatók, a fő baj mégis az, hogy lassan, de biztosan elszivárog belőle minden erő, és vele, maga az élet. A teljes gyógyító team munkája erősen leszűkült körülötte, már a leggyengédebb masszázst vagy pakolást sem bírja, vizes, áramos, ultrahangos kezelések szóba se jönnek, a mozgásterapeutáinkra itt már többé nincs szükség, hiába az agyafúrt segédeszközök, már nem tud kikelni az ágyából. Az ápolási teendők azok, amik módfelett felszaporodtak, mivel minden működés akadozik, az egy-egy korty víz, vagy infúzió, a falatonként beletukmált étel, a már nem egy emberes forgatás és egyéb kínok miatt szinte állandó felügyeletet igényel.:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.