Szerző: Könyves Viki
2017.02.05.
Ki ne szeretne életében legalább egyszer eljutni az eddig a lehetőségek, a szabadság, a sokszínűség országaként ismert Amerikai Egyesült Államokba? Ki ne szeretné életnagyságban látni a Pentagont Washington D.C.-ben, beülni egy Broadway előadásra New Yorkban vagy akár élőben végigszurkolni egy baseball meccset több ezred magával? Szerintem senki nem hagyná ki. Ezért, és más beteljesületlen álmok miatt, boldogan és izgatottan éltem azzal a lehetőséggel, hogy Amerikában töltsek öt hónapot cserediákként, 2016 augusztusától egészen decemberig, melyet elismertek dániai mesterképzésem harmadik szemesztereként nemzetközi turizmus szakon.
Részese lenni egy csereprogramnak már önmagában is óriási élmény, viszont mindezt megtapasztalni egy addig csak filmekből ismert amerikai kampuszon egyszerűen elképesztő buli és megtiszteltetés is egyben.
Ohio államban, Athens városában, az Ohio University (OU) nagyjából húszezres diákseregét gyarapíthattam három másik, Dániából érkező évfolyamtársammal. Az igazat megvallva számomra semmi sem volt olyan Amerikában, mint ahogyan azt elképzeltem - az egyetemista életet kivéve. A kampusz mérete és működése szempontjából is megfelel egy kisebb városnak, melyet az ott élők egyszerűen csak OU Bubble-nek (OU Buboréknak) neveznek. Boltok, kávézók, sportlétesítmények, templomok, könyvtárak, parkok, ilyen-olyan konferencia- és irodaépületek, orvosi rendelő, postahivatal, rendőrőrs és kulturális központok is társulnak a megannyi tanításra, tanulásra és kutatásra szánt intézmény, valamint kollégium mellé. A kampusz önálló és független egységként üzemel, melyet a diákok, tanárok, szülők, a vezetőség és a különböző részlegeken dolgozó személyzet közös erővel támogat és fejleszt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.