Szerző: Tamás Róbert
2017.02.05.
Biztosan a napsütés is hozzájárul, hogy képes vagyok különösebb népies megnyilvánulások nélkül tudomásul venni azt a kétségtelen tényt, hogy egy élő, színes, szagos bohózatban élek. Láttam egyszer egy filmet – pontosabban annak egy részletét – amelyben a főhős kilépett a filmvászonról és mindenféle vicces dologba keveredett a valóságban. Annak a filmnek a címét sajnos nem tudom, emennek viszont igen. Magyar valóság, ez a bohózat címe.
Bizonyára többen vigyorogtunk jókat a parlamenti folyosón pánikszerűen menekülő képviselők láttán, ehhez a produkrióhoz elég volt egy újságíró és egy kamera. Ennek egy súlyosabb változata volt, amikor népünk hős vezére a függöny mögött lappangott egy darabig, nehogy valaki kérdezni tudja valamiről.
Aztán kezdett súlyosbodni a helyzet (valamint az ország mentális állapota), amikor Kósa Lajos értelmiségi kizárólag szónoklatot volt hajlandó tartani, újságírói kérdésekre nem válaszolt. Mégpedig ezt sajtótájékoztatókon adta elő nagy előszeretettel. Az semmi, de meg is magyarázta. Az indok: Habony Árpád mondta neki, hogy nem kell válaszolnia. Mert neki nem a válaszolás a dolga, az újságíróknak meg nyilván nem a kérdezés.
A következő stáció az volt, amikor Kövér László portás elkezdte kitiltani a sajtót a parlamentből, mert ártunk és ormányunk magasan (pontosabban mélyen) kvalifikált tagjait súlyosan gátolta a munkálkodásban a sajtó nemtelen érdeklődése. Igazuk is van amúgy, miért is ne csinálnák (úgy értem, hogy Kövér és a párttársai), ha egyszer lehet. Hát nem?
A legfőbb vezér nem tegnap óta nem válaszol a sajtó kérdéseire (már amennyiben nem minősítjük sajtónak a propagandagépezet különféle néven futó, de totál egyforma elemeit, márpedig nem minősítjük sajtónak, merthogy nem az), hanem gyakorlatilag hetedik éve nem válaszol...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.