- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2017.02.26.
Én voltam az, aki az ’56-os emlékév fénypontjaként kitüntetett egy III/III-as ügynököt.
Az én seggemet nyalják a rossz emlékű MSZMP udvari tollforgatói és válogatott elismerésekben részesített tagjai, akik úgy forgatták világ életükben a köpönyeget, ahogy nem szégyellték. A dicstelen múlt eme nyakunkon maradt dinoszauruszai most álnemzeti köntösbe bújva tagadják, hogy közük volt bármihez is az egykori KISZ-titkár legnagyobb elégedettségére.
Én feküdtem keresztbe mindenféle mondvacsinált (ind)okokra hivatkozva az ügynökakták nyilvánosságra hozása előtt.
Sőt, én vagyok a világ legsötétebb autoriter rezsimjeinek – Azerbajdzsántól Törökországig, Kazahsztántól Oroszországig – elsőszámú csodálója, aki ezeknek a példaértékű államberendezkedéseknek a tökéletességét megirigyelve szántom be és hintem be sóval a szabad sajtó emlékhelyeit, korlátozom a szabadságjokat és rugdosom pofán a civil társadalmat minden lehetséges eszközzel. Én hirdettem meg ezekre kacsintgatva az illiberális magyar csodát is.
Ha nem volna végtelenül szomorú, hogy a fentihez hasonló égbekiáltó Nyugat-Európa-ellenes mantrák ma is termékeny táptalajra hullanak a magyar ugaron, akkor is szembetűnő és vérforraló az összemosási kísérlet, amivel a fényességes személyiségzavar Moszkvát mentegeti. Az, hogy valaki, mármint ez a humanoid Marx és Engels – valóban Nyugatról származó – elméleteit (akik a kommunizmust alapvetően a kapitalizmust felváltó társadalmi rendként képzelték el, a magántulajdon helyett a közösségi tulajdon létjogosultságát hirdették) a Gulággal, egyáltalán a sztálini Szovjetunió tömeggyilkosságaival egy mondatban emlegeti, a nettó gazemberség iskolapéldája. És ebben talán az sem utolsó szempont, hogy e kárhoztatott nyugati gondolkodók által leírt klasszikus, ideáltipikus kommunizmus egyébként sehol a világon nem valósult meg.
Ergo a 19. század második felének számos ponton naív, és már a maga idején is vitatott politikai-társadalomelméleti-gazdasági írásait (Kommunista kiáltvány, A tőke) közös nevezőre hozni a múlt század elnyomó diktatúráival és azoknak embertelen pusztításaiért a Nyugatot jelölni meg egyértelmű felelősként olyan szintű aljas csúsztatás, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Hogy mindezek tetejébe már megint ott kísért az oly jól ismert sértett, vádaskodó, picsogó felelősség-elhárítási manőver (mi nem tehetünk róla, ránk kényszerítették, ott sem voltunk, ártatlanokként áldozatul estünk, mi szívtuk meg, hogy bezzeg mások), az külön gyönyörű.
Ez a hajánál fogva előrángatott, elkeseredett vergődés egyértelműen arra irányul, hogy – bármilyen keservesen hazug is a logikai ív – megmagyarázza, semmi rossz nincs abban, hogy most Putyin nemiszervét szopkodjuk. Hogy ez a Moszkva nem is az a Moszkva, de valójában az a Moszkva sem tehetne semmiről, ha nem lettek volna ezek a kéretlen nyugati világboldogítók, akik gondolkodtak ahelyett, hogy szotyolát köpködtek volna naphosszat. Innen már csak egy lépés azt is kimondani, hogy egyedül Putyin táváristól remélhetjük, hogy megment minket a nyugati kommunizmustól.
Tehát bárhogyan is hörög a vezér, nem a nyugati kommunista eszme nyomorított meg és semmisített meg hatalmas embertömegeket, nem a nyugati gondolkodók hurcolták el rabszolga munkára azokat, akiket osztályellenségnek tartottak, és borzasztó, hogy 2017-ben a magyar miniszterelnök a kelet-európai gyilkos rendszereket nem azoktól eredezteti, akik az elméletet kiforgatva, meghamisítva saját elmebeteg pusztításukat véghez vitték, hanem azt a nyugat-európai kommunista elitet ostorozza, amely köszönőviszonyban nem állt soha ezekkel, amely soha nem vállalt közösséget a Lenintől Brezsnyevig terjedő keleti ideológiával.
Ez az alig burkolt, és kötelezően visszatérő Európa elleni uszítás, ez a teli szájjal kommunistázás különösen undorító egy olyan embernek a szájából, aki – lássuk be – valóban nem kommunista, de jellemvonásait tekintve leginkább fasisztoid rendszert épít, és meggyőződése, hogy a kommunista démon vissza-visszatérő keresztre feszítése legitimálja ebbéli törekvéseit. Orbán valóban nem kommunista, hiszen a kommunizmus alapvetése a közösségi, vagyis az állami tulajdon primátusában gyökerezik, miközben ő a nemzeti oligarcháit hízlalja. Mint ahogy nem mellesleg pontosan ugyanez történik az Orbán által szeretve tisztelt diktatórikus országok háza táján is.
A legnagyobb baj az, hogy egyre elborultabb beszédeiből is világosan látszik az akarat: a menthetetlen, sértődött, küldetéstudat valóban eldöntötte, hogy szétveri Európát és felsorakoztatja Magyarországot Putyin végbele mögé két centivel. Hát nem tudom, végül is elengedhetjük ezt is a fülünk mellett, de nagyobb tragédia már nemigen történhet ezzel az országgal. A kommunista és fasiszta kígyótojásokat mindig kellő időben össze kell törnünk – magyarázta a fényességes. Úgy tűnik, ezzel kicsit elkéstünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.