2017. február 16., csütörtök

AKIK ELMENNEK, AZOK MONDANAK LE A HAZÁJUKRÓL, VAGY A HAZÁJUK HAGYTA EL ŐKET MÁR JÓVAL ELŐBB ?

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2017.02.16.



...Mint oly sok mindent az elmúlt években – szavakat, ünnepeket -, a haza fogalmát is kisajátította a kormány. Egyszerűen azért, mert nekik ez áll érdekükben. Orbán Viktoron kívül nem tudok olyan miniszterelnökről, aki vette volna magának a bátorságot és hazaárulónak, ellenségnek merészelte volna nevezni azokat a honfitársait, akik nem az ő akarata szerint képzelik el az életüket. Orbán Viktor ezt megteszi. Naponta megteszi és senki nincs, aki kikérné magának minden kitagadott nevében, vagy legalább önmaga nevében. Orbán bűne az, hogy önös érdekből ennyire megosztja a társadalmat, a társadalom bűne viszont az, hogy ezt engedi. Engedjük.

Már legalább 600 ezer ember (ennyi, amit maga a kormány is beismer) hagyta el ezt az országot. Lehetséges, hogy jóval több, de ennyi biztosan. 600 000 hazaárulóról beszélünk? Illetve nem is ennyiről, hanem jóval többről, hiszen sokan nem mentünk el (van, aki csak még nem), hanem megteszünk mindent, hogy változzanak a dolgok. És kétsége ne legyen senkinek, hogy amennyiben – és itt csak a magam nevében beszélhetek – még családalapítás előtt állnék, vagy a gyermekeim sorsa lenne a tét, én is fognám a bőröndömet és elhúznék innen. És egyetlen pillanatig sem érezném árulónak magamat, mert a család, a gyermekek iránti felelősség simán megelőzi azt az iszapbirkózást, azt az összefogni képtelen tipródást, ami itt megy.

Bármennyire romantikusan is hangzik az első komment szerzőjének a monológja, a valósághoz nem sok köze van. A valóság a kenyér az asztalon, a gyerek lábán a cipő és valóság a család biztonsága, a gyerekek, unokák jövője. És sajnos valóság az egyre mélyebbre süllyedő ország, az erkölcsi lepusztulása a társadalomnak. A nyílt színi rablás, a korrupció elfogadása, a felelősség fel nem vállalása, a félrenézés, a sunnyogás.

A második hozzászólás szerzőjének kell igazat adnom. Az ország lassan kiürül erkölcsileg, mentálisan, kulturálisan és minden létező módon. Akik maradtak, azok vagy szembenéznek a napi szintű támadásokkal, a kormánygépezet pitiánerségével, a bosszúval, vagy kivonulnak ebből az egészből és nem törődnek többé az országgal, csak önmagukkal. Az pedig már majdnem olyan, mintha elmentek volna.

Az önmagára és magyarságára oly büszkéknek üzenem: nem lesz jobb hely ez az ország attól, hogy sikerül vagy külső, vagy belső emigrációba kényszeríteni mindenkit, aki nem a jelenlegi kormányt támogatja. Ők sem lesznek boldogabbak, hiába is reménykednek ebben. Egyedül a politikusok – akik a rendszerváltás óta ebből élnek és politikusnak nevezik magukat – lesznek elégedettek. De ők is csak addig, ameddig lesz mit lerabolni. Aztán egymás torkának esnek ők is, mert soha nem laknak jól, mindig több kell.

A végére: van azért jó hír is. Amint elhagyják az országot a fiatalok, azonnal – vagy ha nem is azonnal, de igen hamar – megjön a gyermekvállalási kedvük. Persze úgy könnyű, ha nem kell rettegni sem a mától, sem a holnaptól. Egy friss felmérés szerint ma már minden tizedik magyar gyermek külföldön születik. Minden tizedik. És az elvándorlás üteme nem lassul. Lehet itt melldöngetve magyarkodni, árulózni, ez még nem fog megoldani semmit. Ha továbbra is képtelenek leszünk felismerni a közös érdeket (ami véletlenül sem azonos egyetlen egy politikus személyes, vagy családi érdekével sem), akkor majd mi magunk temethetjük el a saját országunkat. Már ami még megmarad belőle, miután egy jókora részét a nevére íratta a gázszerelők és sajátlábak egymást követő nemzedéke, a maradékot pedig elhordja a talpán az, akinek nincs itt maradása.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.