Szerző: Benderik
2017.02.17.
Így most, hogy végéhez közeledik egy első ízben megtörténő esemény, érdemes levonni esetleges tanulságait.
Az esemény egy Budapest szintű népszavazás aláírásgyűjtése. Népszavazás volt már néhány, aláírásgyűjtés népszavazáshoz úgyszintén, és már ezek is elég ritkák ahhoz, hogy minden előfordulást érdemes legyen kicsit megvizsgálni.
De csak a fővárost érintő gyűjtés még nem is volt, így ha kellően bölcsen állunk a világhoz, mind egyedisége, mind pedig az érintett lakosság nagysága miatt is érdemes átgondolnunk, akad-e tanulság.
Nem félek én persze attól, hogy nem lesznek tízével-százával cikkek, mik elölről hátra, majd hátulról előre kielemzik. Ha sikerült, hogy miért; ha nem, hogy miért nem.
Nekem így elég most egyetlen önkényesen választott szempontra koncentrálnom.
Hogy jól van-e kitalálva a korlát, amit aláírás-darabszámban ilyenkor meg kell ugrani.
Mert amikor a törvényt írták, az asztal mellett eltöprengve nyilván nem volt rossz gondolat a minimum 10 százalék.
Egyrészt mert egy kisvárosban ez darabszámra sem olyan sok, másrészt ha 10 százalék sem akarja annyira, hogy aláírja, miért menne el 50 százalék a szavazásra?
Szóval törvényíró asztal mellett, meleg szobában gőzölgő tea gőzébe burkolva elfogadható, ha 10 százaléknál húzták meg a határt.
Most azonban itt egy élő példa, egy valódi aláírásgyűjtés itt húz el épp' a fejünknél, nézzük hát, tényleg jó-e ez a 10 százalék a gyakorlatban!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.