Szerző: Határátkelő/Tibi
2017.02.03.
Van egy olyan érzésem, hogy Tibi dilemmájával az idő múlásával egyre több magyarnak kell majd szembenéznie, hiszen a külföldre költözés egyik következménye az lehet, hogy az embernek a párja is külföldi lesz. Mi a helyzet viszont akkor, ha közben mégis szeretnénk hazatérni, például az egyre idősebb szülők, a család miatt? Létezik-e egyáltalán ebben a helyzetben jó döntés?
„Hosszú idő óta foglalkoztat az alábbi dilemmám, a hónapok, évek múlásával egyre erősebben, de bármennyit töprengek, nem látom a jó megoldást.
2005 óta élek Londonban. Közepesen jó helyem van, bár az elmúlt 12 évet most már elég soknak érzem, s igen erősen gondolkodom azon, hogy végleg hazaköltözzek.
Indokaim nagyjából ugyanazok, mint amelyekről már számos esetben olvashattunk: itt, bármennyi időt is eltöltök, bármennyire jól beszélem a nyelvet, csak idegen maradok.
Hiányzik a család
Magyar vagyok, az is maradok életem végéig. Néhány év, három-négy-öt még elmúlik anélkül, hogy az ember erre tudatosabban ráérezne, na de 10+ után bizony kijönnek az ember gyökerei.
Hiányoznak a családtagok, hiányzik az otthoni légkör. Szüleim már mindketten jóval hatvan felettiek, évente kétszer-háromszor látom őket, s a gondolat, hogy ha nem változtatok az életemben, hamarosan a temetésükre kell majd hazamennem, teljesen elborzaszt.
Gyerekek születnek és nőnek fel a családban, akik számára én nem vagyok más, mint a külföldi bátyus, aki pár havonta egyszer feltűnik, s akiről időről-időre nyilván említést tesznek otthon, de aki alapvetően nem tartozik oda, éli az életét valahol távol, s az útjai a családdal csak olykor-olykor kereszteződnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.