Szerző: jtom
2017.02.11.
A hitleri Német Birodalom végóráiban több “csodafegyverről” pletykáltak a civilek csakúgy, mint a katonák. Legtöbbjük egy új, elképesztő erejű fegyvertől várták a már-már elvesztettnek látszó háború megfordításának lehetőségét.
A V-1 sugárhajtóműves pilóta nélküli repülőgép (Fieseler Fi-103) – ami tulajdonképpen egy korai robotrepülőnek tekinthető – nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ahogy az egyre kilátástalanabb háború végefelé bevetett V-1, úgy a V-2 (ejtsd: fau kettő) sem új fejlesztés volt, hanem egy a húszas évek óta tartó folyamatos munka eredménye
A közvélemény Wernher von Braunt tartja a rakétatechnika atyjának, ám neki is volt mestere. Hermann Oberth erdélyi születésű szász fizikus, aki a német Űrhajózási Társaság, Verein für Raumschiffahrt (VfR) egyik alapítójaként az ifjú von Braunnal számtalan kísérletet hajtott végre, elsőként a társaság székhelyén Breslauban (ma Wróclaw, Lengyelország), majd később Berlinben.
Oberth már nagyon korán kidolgozta a többlépcsős rakéta elvét, de ebben az időben még ennek megvalósításához nem voltak meg a technikai feltételek, így az aerodinamika mellett a hajtóanyag tökéletesítésén dolgoztak a legtöbbet. Az etanol vizes oldata és az elégésekor hozzáadott folyékony oxigén együttese hozta a várt legjobb eredményt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.