A HÚSZAS ÉVEK KÖZEPÉIG KILENGHET AZ ILLIBERÁLIS INGA

168 ÓRA ONLINE
Szerző: CSERI PÉTER
2017.02.11.

Azért lehetett sikeres az Orbán Viktor által végrehajtott illiberális fordulat, mert a magyar társadalomban nem eresztett gyökeret a liberális demokrácia – nyilatkozta a 168 Órának Szilágyi Ákos esztéta, politikai elemző, aki szerint a kormányfő egész politikáját arra a tudásra építette föl, hogy a magyar társadalom nem a szabadságra, hanem a biztonságra lett trenírozva. Mint mondja, az imitált demokrácia imitált parlamentjében jelenleg az ellenzéki szerepet imitáló pszeudopártok működnek, a rezsimet pedig csak egy rendszeren kívüli erő bonthatja le.

– Ön látnok?

– Amennyiben?

– 2008 elején a Népszabadságban megjósolta, hogy Magyarországon hamarosan beköszönt az illiberális demokrácia kora. Hat évvel azelőtt szólt, hogy Orbán Viktor először kiejtette a száján ezt a kifejezést.

– Ehhez nem volt szükség látnoki képességre, csak némi előrelátásra és képzelőerőre. Bár nem tört ki még a 2008-as gazdasági világválság, de a liberális demokrácia építménye nálunk akkor már javában recsegett-ropogott. Oroszországban pedig már ki is épült az illiberális demokrácia egyik változata, amit megalkotója, Putyin „szuverén demokráciának” és a „törvény diktatúrájának” nevezett, mások pedig „irányított demokráciának” hívnak. A délkelet-ázsiai választásos autokráciákról vagy a venezuelai és a török illiberális demokráciáról nem is beszélve. Érzékelhető volt, hogy egy hasonló, csak ellentétes előjelű érzületi változás söpör végig Kelet-Európán, mint a rendszerváltás idején, a nyolcvanas évek végén, amikor mindenki szabadságot akart, szabadulni próbált az államszocializmus kötelékeitől és korlátaitól. A szabadságintézmények azonban nem teremtettek rendet, és mivel az emberek egyre védtelenebbnek érezték magukat, a káosztól való félelem légkörében kezdetét vette a menekülés a szabadságtól, a menetelés a rend és biztonság új birodalma felé. Ez a joguralom leépítésének az útja, az illiberális demokrácia útja, ami nem más, mint demokrácia liberális alkotmányosság, azaz a mindenkori hatalmat korlátozó fékek és ellensúlyok nélkül.

– Érezte is, hogy mi jön, vagy „csak” tudta?

– Magyarországon akkor szinte tapintható volt, hogy a liberális demokrácia végnapjait éli. Felőrlődött abban a hideg polgárháborúban, amit legalább hat éven át vívott egymással a két magyar középosztály. 2006 után tulajdonképpen egyfajta interregnumban éltünk. Az 1989-ben „jogállami forradalommal”, közkívánatra, de felülről bevezetett szabadságintézmények nem vertek mély gyökereket a társadalomban. Az egész építmény valahogy a levegőben lógott.

– Mondhatjuk azt, hogy ez a demokrácia elitista volt?

– Abszolút. Leggyengébb pontja éppen az volt, hogy elitdemokráciaként jelent meg a többség előtt. Ezt használta ki a szabadság nélküli vagy szabadságszűkítő populista vezérdemokrácia 2010 után, amikor magát a „fülkeforradalmi nép”, a kétharmados többség demokráciájaként, a „magyar emberek” demokráciájaként tüntette fel. Joguralom, többpártrendszer, parlament, önkormányzatiság – a magyar társadalom túlnyomó többsége számára felfoghatatlan távolságban lebegett valahol a fejük felett. A szólásszabadságot, a gyülekezési szabadságot mások gyakorolták, a jogbiztonság nem védett meg senkit a munkahelyének elvesztésétől. Röviden: nem tudott hozzáférni a szabadságintézményekhez, saját jogaihoz, és az elit szinte semmit nem is tett azért, hogy ez lehetővé váljon. Mással volt elfoglalva. Ezért csúszott ki a liberális demokrácia alól a társadalmi talaj. Márpedig mély és széles körű társadalmi elfogadottság nélkül a demokráciát nem lehet konszolidálni...

ITT OLVASHATÓ