Szerző: Tabunyitogató
2017.02.02.
„Soha nem voltak még külön, mégis szétválasztották őket. A sírásukat hallgatva kellett eljönnöm onnan. Senkinek nem kívánom azt, amit akkor éltem át" - mondta az édesanya. Másnap elment a gyámhivatalba, hogy érdeklődjön, hogyan kaphatja vissza a gyerekeket. A gyámügyis annyit mondott: így járt, tudhatta volna, hogy a legrosszabb helyre jött segítségért. „Szó szerint azt mondta nekem: most majd egy életre megtanulom, hogy ne panaszkodjak". – hozta nyilvánosságra a történetet a Népszava.hu.
Sok szülő tapasztalhatta már meg ezt a gyámügyes hozzáállást, így az emberek többsége ma már pontosan jól tudja: a történet nem légből kapott. Azt is egyre többen tudják, hogy az ilyen hozzáállású gyámügyi ügyintézők tevékenysége folytán az egyik legrosszabb és legpocsékabb szaktudással rendelkező gyermekvédelmi rendszer Európa-szerte a magyaroké. …
Igen ám, csakhogy. …
Csakhogy nem szabad általánosítani.
A fenti történetben szereplő ügyintéző az a fajta lehet, aki vagy a családi kapcsolatai, vagy pedig formás feneke révén juthatott pozícióba, a megfelelő szintű szakmai tudás és tapasztalat nélkül. Ez a fajta ügyintéző nemcsak a szülők, de a többi, elhivatott kollégái életét is megkeseríti, hiszen miatta, és az ő munkavégzése miatt szégyenkeznie kell annak a gyámügyi ügyintézőnek is, aki szívvel-lélekkel végzi a dolgát, és tesz meg mindent a gyermekért.
Példát írok, hogy érthetővé válhasson, mire is gondolok. Egy gyermek hatodik éve tartó gyámügyi kálváriájának napjainkig tartó részleteivel támasztom alá a gyámhivatal és gyámhivatal közötti különbséget. A hozzá nem értő ügyintézőt a leírásban „Formás Fenekűnek” jelölöm, a szakmai tudással és empátiával rendelkező ügyintézőt pedig „Elhivatott” jelzővel illetem:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.