2017. február 10., péntek

A BARÁTNŐKRŐL

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: Benedikty Béla
2017.02.10.


Sosem volt barátnőm. Barátom volt egy, majd' 20 évig, elsodort minket az élet egymástól, külföldre ment az egyik fia, ott vannak az unokái, egy nagymamára mindig szükség van, alig van itthon. A legjobb (és most már egyetlen) barátom a két fiam mamája, úgy is mondhatnám, a feleségem, de nem szeretem ezt a szót, lekezelő birtoklást érzek benne és nem azt, amit jelentenie kellene, hogy ugyanis félember volnék nélküle.

De barátnőm sosem volt. A barát szónak etimológiailag lehet köze a hímnemhez (szláv eredetű, a fivér, fiútestvér honosodott meg a szerzetesrendekben, a brat-ból, azaz a szerzetbeli testvérből lett a barát), de a belőle kialakult fogalomnak nincs neme. A mai értelemben vett barát nem egy személy, hanem viszonyszó, aminek önmagában nincs értelme, csakis akkor, ha egy szerzetestestvért jelölünk vele. Barkochba játékban nem igazán jó válasz az igen arra a kérdésre, személy-e a barát, ha nem szerzetesről van szó. Az is jobb, minthogy fogalom a közelebbi meghatározás. A barát a barátság személyben való megtestesülése, igényesség dolga, ki mit tart elegendőnek, és ez mind annak függvénye, ki mit ért barátságon, ha a fogalom teljes terjedelmét akarjuk feltárni. Ajánlok erre egy viszonylag egyszerű mondatot: az a barát, aki először jut eszedbe, mikor bajban vagy, és akihez elsőnek sietsz, amikor ő van bajban. A mondat egyszerű, megfelelni a leírásnak nagyon nehéz. Annyira, hogy nekem egy van belőle, akit fentebb említettem. Aki nemét illetően nő, de mint viszonyszó, mint fogalom, nem az. "Csak" barát...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.