22 MILLIÁRD FORINTBÓL, PLAGIZÁLT TANULMÁNYOKRA TÁMASZKODVA ALAKÍTJÁK ÁT A FOGYATÉKOSOK ELLÁTÓ RENDSZERÉT

ÁTLÁTSZÓ - SZOCIO BLOG
Szerző: Becker András – Vitrai Barbara
2017.02.16.

A magyar szociális szféra legnagyobb projektje indul hamarosan: tavasszal 22 milliárd forintból folytatódik a „kitagolás”, azaz a nagylétszámú bentlakásos intézetek lakóinak kiköltöztetése lakóotthonokba, illetve lakásokba. A nagy intézmények kiváltása nem öncélú reformerkedés, hanem annak a felismerése, hogy az emberhez méltó élet tömegotthonokban nem biztosítható. A megvalósítás iránya, feltehetőleg a különböző erőközpontok rivalizálása miatt az elmúlt két évben többször gellert kapott, most viszont az eredeti, az intézeti rendszer teljes felszámolását célzó álláspont látszik felülkerekedni. Ugyanakkor sokat ront a sikeres megvalósítás esélyein, hogy hosszú hónapok bizonytalankodása után, most irreálisan rövid idő alatt, a minimálisnál is kevesebb felkészüléssel kell megtörténnie mindennek.

Még soha nem volt olyan nehéz akárcsak név nélkül nyilatkozó forrásokat találni, mint most. Általános tapasztalatunk volt, hogy szinte mindenki menekül az újságíró elől, leszámítva azt a néhány outsidert, akik már nem részei a rendszernek, így a nyilatkozatuk nem veszélyezteti azt a szervezetet, ahol dolgoznak.

Mindennek leginkább az az oka, hogy a fogyatékosságügyben dolgozó civil szervezetek működése ahhoz adaptálódott, hogy az elmúlt 15 évben az állami szervezetekkel kooperálva dolgoztak, részben uniós projektekben, részben feladatátvállalással az ellátórendszer részeként. Igaz, míg korábban inkább partnernek kezelték őket, mára alárendelt szerepben érzik magukat.

Jellemző percepció, amit az egyik szervezet szakmai vezetője mondott – természetesen név nélkül: szerinte mára a meghatározó nagy civil szervezetek legalább fele de facto nem működik, amelyik pedig még igen, az is a fele-, harmad akkora büdzséből, mint néhány évvel ezelőtt, persze, hogy mindenki retteg attól, hogy a „kibeszélést” megtorolják az állami illetékesek.

Sajátos ellentmondás, hogy a szféra finanszírozási adatai nem igazolják ezt a helyzetértékelést: bár valóban vannak kisebb szervezetek, amelyek finanszírozási nehézségekkel küzdenek, a civil szervezetekhez egyre több pénz érkezik. Tavaly például a 2010-es összfinanszírozás 108 százaléka, 1,138 milliárd forint. Valami alapja viszont biztosan van annak, hogy a kiszolgáltatottság és a félelem érzete ilyen általános.

Persze a kép is árnyaltabb, mint amit az állami finanszírozási adatok mutatnak: az uniós források zömét ún. kiemelt projektekre, vagyis a központi szervezetek projektjeire fordítják, a civil szervezetek független szakértői legfeljebb ezekbe tudnak bedolgozni, a szervezeteik önállóan nem jutnak uniós forrásokhoz.

De a hazai „civil” források elosztására sincs átlátható és igazságos pályázati rendszer – így alakul ki az a helyzet, hogy az igazán elkötelezett szervezetek hajlandóak akár ingyen is dolgozni az állami partnernek, pusztán azért, hogy megmaradjon a szakmai kommunikáció, és így valamennyi befolyásuk legyen a történésekre. Ezt a furcsa és alacsony hatékonyságú együttműködést láthatjuk a kitagolás-sztori számos eddigi elemében is...

ITT OLVASHATÓ