TGM: A LÉNYEGRŐL

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Tamás Gáspár Miklós
2017.01.14.



Ha megkérdezné tőlem valaki, mit mondanék a magyar baloldalnak, mit kell tennie annak érdekében, hogy elhárítsa az egyenlőségi politika (lásd a lehetséges kormányprogramról szóló írásomat) elől az akadályokat, s ezt csak a leglényegesebbre szorítkozva kellene összefoglalnom, vajon mit mondhatnék?

Azt hiszem, ezt.

A társadalmi igazságosság, s ezen belül az egyenlőség fokozatos kiterjesztésére tett erőfeszítések legnagyobb akadálya az, hogy az igazságosság érvényesítésnek reménybeli haszonélvezőit a létező előítéletekre támaszkodó jobboldali propaganda NEM osztályjellegű csoportokként írja le, hanem mint etnikai, regionális, nemzedéki és nemi populációkat. Ez a propaganda azt mondja, hogy a „nem produktív” romák, aprófalvak lakói, öregek, „a termelésből kimaradó” fiatal anyák lennének azok, akikhez az államhoz befolyó adójövedelmek javát irányítanák az egyenlősítő baloldaliak, azoktól „vennének el”, akik „keményen dolgoznak”, „vállalkoznak”, terveznek, takarékoskodnak, és így tovább.

A piaci fundamentalista neoliberálisok kivételével mindenki helyesli a béremeléseket, de alig javasolja valaki a segélyek és a szegényeknek juttatott más kedvezmények emelését, bővítését (vagy visszaállítását). Sokan sürgetik a köz- és fölsőoktatás színvonalának emelését vagy legalább a helyreállítását, de kevesebben tiltakoznak amiatt, mert a jobboldali oktatáspolitika intézkedései lehetetlenné teszik a munkásfiatalok mobilitását (a tankötelezettségi korhatár leszállítása, gimnáziumi férőhelyek csökkentése, a szakoktatás „lebutítása”, stb.), és még kevesebben helytelenítik az etnikai szegregációt a közoktatásban – ezt nem üdvözlik nyíltan, inkább letagadják a nyilvánvaló tények ellenére.

Vannak, akik – többnyire csak szavakban, de olykor tettleg is – beleegyeznének az egészséges, hagyományosan és digitálisan képzett, szüleik támogatásával lakás- és gépkocsivásárlásra képes fiatalabb munkásság és alsó középosztály helyzetének javításába állami eszközökkel, de azoknak a helyzetét, akik ezt állítólag „nem érdemlik meg”, nem javítanák úgy, hogy ezt népszerű állami beruházások megszenvedjék, vagy a fölső középosztály anyagi helyzete emiatt stagnáljon...
 ITT OLVASHATÓ