Szerző: Tamás Gáspár Miklós
2017.01.01.
Azt mondják kedves olvasóim, hogy 2016 karácsonya körül több mélypesszimista írást tettem közzé (itt, itt és itt) – mi lenne, ha valamit mondanék hazánk jövőjéről is, meg arról, hogy mi legyen, a fenébe is.
Próbáljuk meg.
Nincs jobb kiindulópont, mint a közhely.
Az állam és a jog által okozott bajokat csak hatalommal lehet helyreütni – tartja az évezredes bölcsesség.
Aki így vagy úgy nem hajlandó a hatalomból fakadó problémákkal szembenézni (beleértve a hatalom hiányát), az ne beszéljen politikáról – mondják.
Erre van (ugyancsak nagyon régi) válasz, vallási és filozófiai természetű. A hatalom rossz, és amennyiben csak a hatalom elvállalása (vagy erőszakos leküzdése) teszi lehetővé a politikai beszédet és cselekvést, akkor mondjunk le a politikáról, és általában a közérdekű cselekvésről. Megmarad az elmélkedés és az elmélyülés, a közügyek elkerülése, a tett elutasítása, az elfordulás „a világtól”. Senki nem tagadhatja – én meg se próbálom – , hogy ez magasrendű és érvényes válaszváltozat.
Vannak korok, amelyekben nincs más lehetőség szép és jó életre; lehet, hogy a miénk is ilyen: ebben az esetben fejtegetéseink hívságosak vagy fölöslegesek.
Természetesen a politikai vélekedéseknek és cselekvési terveknek még a legszerencsésebb esetben se szabad pusztán arra irányulniuk, hogy valamely embercsoportban erős, közös identitást alakítsanak ki, amely – kétely, vita, gondolat nélkül – egységes tettre képesít és készít föl, s amelynek legfőbb célja a minél szélesebb körű, minél tartósabb hatalom birtoklása. A politikai vélekedéseknek és terveknek „a közös jó” (le bien commun) meglelését és – ha megvan – a szolgálatát kell célozniuk, a politikai csoportosulásoknak mindig szem előtt kell tartaniuk: nem lehetetlen, hogy mindenben tévednek. Ezért, ha kiderült, hogy így van, jól tennék, ha nyilvánosan bejelentenék, nehogy megtévesszék híveiket. Ez természetesen erre az írásra is áll, és minden egyéb politikai elmélkedésre.
Annak reményében, hogy talán mégse kell belenyugodnunk abba, hogy kár minden politikai erőfeszítésért – bár számos tény és megfontolás sajnos éppen ezt látszik alátámasztani – , arról szeretnék most viszonylag röviden szólni, hogy milyennek látszik a parlamenten kívüli baloldalnak (ezt a továbbiakban PKO – Parlamenten Kívüli Oppozíció – betűszóval fogom jelezni) a hivatalos politika. (Burzsoá jellegűnek tetszik, elnyomónak és szellemtelennek.)
Meg főleg arról beszélnék, amiről én nem szoktam, bár mások sűrűn: mit gondoljunk a választásokról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.