Szerző: Rezeda
2017.01.04.
Amikor anyám combnyaktörést szenvedett, és az operáció után három nappal hazazavarták a kórházból, akkor iszonyúan munkás napok következtek, huszonnégy órás szolgálattal. Tisztára csecsemő volt, etetni kellett, vécére támogatni, rosszabb esetben kipucolni a pucolni valóból, ágyban igazgatni, ilyenek. Így teltek el nagyon hosszú hetek, míg bele nem halt a kórházban összeszedett fertőzésbe. De addig ott voltam neki, ami amúgy csekély vigasz.
Viszont nem mindenkinek áll rendelkezésre az ötven éves mamlasz fia, sőt, úgy vélhető, a többségnek nincsen ilyenje kéznél. Az emberséges állam az ő számukra biztosítja a házi segítségnyújtást, amelynek az a lényege, hogy a rászoruló ember továbbra is önállóan, a saját otthonában élhessen, és ott kapjon segítséget a mindennapi feladatok elvégzéséhez, így például bevásárláshoz, csekkfeladáshoz, takarításhoz, mosakodáshoz, öltözködéshez, étkezéshez.
Az embertelen állam pedig ezt nyirbálja meg, mint ez a miénk is, hiszen az új év, új remények szellemében megszigorította ezt a szolgáltatást. Eddig minimum egy, legfeljebb napi négy óra otthoni gondozásra lehetett jogosultságot szerezni, az ellátott egészségi állapotának súlyosságától függően. Januártól azonban törlik az ellátotti szerződésekből, hogy kinek hány órányi gondozásra van szüksége...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.