Szerző: TÜNDE
2017.01.06.
Nem sokkal azután, hogy ez a poszt megjelent, tavaly tél végén elmentem egy második HSG-re. Na, ez már fájdalmasabb volt, mint az előző (nem mintha az fájdalommentes lett volna)... Itt történt meg először életemben, hogy konkrétan csillagokat láttam a fájdalomtól. Sosem tudtam, hogy ennek a kifejezésnek van valóságalapja, hát most kiderült számomra, hogy van. Szerintem elég közel voltam az ájuláshoz, de szerencsére végül nem lett gond. A vezetők is átjárhatóak voltak, mint kiderült.
Érdekes tapasztalat 1: sokadjára kiderült, hogy az egészségügyben dolgozók között is - mint bármilyen más szakmában dolgozók között - vannak érzéketlenek, és vannak nagyon kedves, empatikus, melegszívű teremtések egyaránt. És ennek semmi, de semmi köze nincs ahhoz, hogy valaki mennyi fizetést kap, vagy hogy állami-, vagy magánintézményben dolgozik-e. Az ember azt gondolná, hogy nem logikus, hogy így legyen, de így van.
Ennél a HSG-nél például az adataimat felvevő hölgy, miután a pár formális kérdésből megismerte az előtörténetemet (vetélés kb. 10 hónapja, próbálkozás majdnem két éve), nagyon megértő, és kedves volt. Na, a nővérke, aki a dokinak asszisztált a beavatkozásnál, az bezzeg nem rejtette véka alá a véleményét. Meztelenül, kiszolgáltatva, előkészítve feküdtem az ágyon, vártuk a dokit, és ő alkalmasnak találta az időt és a helyzetet arra, hogy elmondja, hogy 30+ évesen már nem úgy működik a női szervezet, ahogy annak előtte, nem ez az ideális időpont a teherbeesésre, ezt előbb kellett volna, stb. Nem volt kedvem sem helyre tenni, sem vitatkozni, csak annyit mondtam neki csendesen, hogy eddig minden párom átvágott így vagy úgy, jobban tettem volna, ha nekik szültem volna, és most itt lennék egyedül 1-2 gyerekkel? Elhallgatott, és annyit mondott, hogy nem.
Na, hát mindegy is, a HSG-t túléltem. Sajnos a várva várt eredmény azonban nem jött, egy hónap, kettő, három, négy: semmi. Visszamentem a dokimhoz, ő csak ült a székében, nézett maga elé, és azt mondta, hogy most már nincs mire várni, segítséget kell igénybe venni. 36 éves vagyok, ő már nem tud másban segíteni, irány a meddőségi. Kiállított egy papírt, a diagnózis: másodlagos infertilitás.
Volt ez két évvel azután, hogy zöld utat adtunk a babának – aki nem jött. A mérleg: két HSG, egy vetélés (embrió nem volt), egyébiránt pedig minden lelet, eredmény rendben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.