- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2017.01.22.
Hetek óta tudom, hogy készülsz elmenni. Hetek óta rándul görcsbe a gyomrom, ha megszólal a telefon. Most elszántad magad és átléptél azon az ajtón, amin kivétel nélkül mindenkinek át kell mennie. Most rád került a sor.
Kilencven év. Mennyire soknak tűnik, milyen gyorsan elfogynak az évtizedek, az évek, a hónapok. Aztán már csak hetek maradnak, majd napok, percek és egyszer az utolsó másodperc is kipereg az erőtlen ujjak közül. Közel egy évszázad bölcsessége, hibái, örömei és bánatai tűntek el vele együtt. Történetek, amiket csak ő tudott, emlékek, melyek csak az ő lelkében léteztek már.
Nem most ment el, már jóval régebben. Amikor már nem ismert meg többé, hiába reméltem, hogy egyszer, legalább egyszer felcsillan a felismerés a szemében. Nem tudta, ki vagyok. Azt sem tudta, ő ki volt nem is olyan régen. Elengedte, vagy befalazta az életét oda, ahol már senki nem férhetett hozzá. Én sem, ő sem. Visszavonult abba a különös világba, ahová nekem nem volt bejárásom. Az időnként felbukkanó zavaros emlékek, a számomra ismeretlen, soha nem hallott nevek, régen, talán még a születésem előtt eltávozott rokonok vették körül.
Azt már régen nem értette, hogy mi történik körülötte. Nem tudta a saját nevét sem és azt sem, hogy hol van, milyen évet, milyen napot írunk. De a háborúról, az azt követő évekről mesélt néha. Beszélt arról, hogy fiatal emberként hogy motorozott és amikor anyámat feleségül vette, egy egész lovaskocsira való orgonát vitt az esküvőre. Mert az anyám kedvenc virága és mert májusban esküdtek.
Mondhatnám, hogy az idő kegyetlen, mert mindent elvett tőle, de ez nem igaz. Nem volt hozzá kegyetlen az idő, hiszen az utolsó 2-3 évet leszámítva teljes életet élt. Végig ott volt mellette az az asszony, akit mindennél jobban szeretett és aki mindennél fontosabb volt számára. Ott volt mellette 70 évig és ott volt abban az utolsó pillanatban is. Ember többet nem kívánhat. Azt hiszem, nem kívánhat többet.
Mindig úgy gondoljuk, hogy felkészültünk, hiszen – ha nem baleset, vagy váratlan betegség – egy kilencven éves ember esetében pontosan lehet tudni, hogy egyszer elfogynak az évek. Felkészültem én is arra, amire nem lehet felkészülni. Csak tudomásul lehet venni és el kell engedni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.