SZELLEMIDÉZÉS

HUPPA BLOG
Szerző: Szele Tamás
2017.01.28.

Hej, úri barátom, nagyátkú diósadi Ady Endre, már megint idézlek, nem hagylak nyugodni. Nem lehet az, hogy tegnap volt kilencvennyolc éve a halálodnak: meg se haltál te, itt vagy, csak nem mindenki hallja jól kiérdemelt, biblikus szépségű átkaidat. Süket a magyar, mint ahogy süket volt száz éve is, százhúsz éve is. Hát azért csak kiabáljunk, belé a pusztába.

Kiabáljunk és igyunk, mást úgy sem tehet a magyar tollforgató. Ha figyelnek reá, azt is csak azért teszik, hogy belékössenek: volna mit elfeledni, ezer kupa vörösbor is kevés lenne hozzá. Vagy mégis inkább maradjunk józanok – hiszen ha ittasan kiáltunk, még ránk fogják a részeg gajdolást, zagyva szót, kinevetnek, lehurrognak.

Az is igaz, ugyanezt teszik mindenképp.

Mi telt volna itt el, száz év, a halálod óta?

Ezer év sem telt el, nem, hogy száz.

Verecke is csak tegnap volt.

A honfoglalás óta annyit léptünk előre, hogy eltanultuk a pipázást az indiánusoktól, minden egyebet tudtunk mi már Etelközben is, mulatozástól vadászatig, sikkasztástól pökhendi uraskodásig. Most sincs másképp, mint akkor volt, legfeljebb villany világít, nem szövétnek. Magyar ugar ez, nem változik, állandóbb, mint a Szfinx.

Azt kérded, hogy áll a sajtó?

Kutyábbul, mint a te idődben, pedig akkor sem volt mennyország lapot csinálni, te tudod a legjobban. Írtad te eleget, előbb voltál újságíró, csak később sikeres poéta. Ha ma dolgozni akarsz, nagy csoda, ha tisztességgel teheted is. Ami lap meg nem szűnik, mocskos politikai alkuk, bizantin összeesküvések, sanda árulások miatt, az fizetni nem tud, ami lap fizetni tud, abba írni nem érdemes, de nem is nagyon lehet, nem hagyja a sok perc-emberke, aki már ír belé. No, hagyjuk is meg nekik a becsületnek ezt a szintjét, szobruk nem lesz, annyi biztos.

Azt mondod, hogy de legalább be nem csuknak, mint téged.

Hát, azt még nem, de rád vernek egy akkora pénzbírságot, hogy azt csak leülni lehet: vagy összeadják aztán neked az olvasók, a barátaid, vagy sem, ők is szegény emberek.

Nem egy kis sétát tehetnénk ma, de százat, ezeret, térdig vásna a lábunk, az is kevés lenne, s mindegyik után államfogságot kapnánk, ha lehetne.

Oda már lapzárta után a bohém vacsora, a poharazás reggelig. Oda maga a lapzárta is sokfelé: minden pillanatban ügyel az ember, ha történik valami, azonnal kell írni.

Őrzők vagyunk, ahányan még vagyunk, vigyázunk a strázsán.

Van miért, vörös jelek mutatkoznak a Hadak útján. Hunniában valami készül. De nem rongyos hadak, sereglenek, hanem vad, úri tatárok akarnak mindennél eddiginél inkább a nyakunkra ülni.

Készül az a valami, nem csak Hunniában, készül az mindenfelé a világon...

ITT OLVASHATÓ