2017. január 19., csütörtök

SOSEM VOLT MÉG ENNYIRE SÜRGETŐ, HOGY FELTÁRJUK A PUTYIN-BARÁT HÁLÓZATOT - NEMZETKÖZI LAPSZEMLE

KLUBRÁDIÓ 92,9 MHz
Szerző: Szelestey Lajos
2017.01.19.


A Guardian vezércikke szerint a populisták igen vegyes csoportot alkotnak, együtt vannak benne a globalizáció szélsőbalos bírálói, meg idegengyűlölők és a tekintélyelvűség csodálói. Mivel Trump színre lépett, még soha sem volt ennyire sürgető, hogy feltárjuk a Putyin-barát hálózatot, annak ellentmondásait és homályosságát. A The Times arról cikkezik, hogy a nyugati baloldal soha nem lesz képes megérteni a populizmust, mert az olyan erők, mint a Labour vagy az amerikai Demokrata Párt az egyenlőségre építenek, a választók számára viszont ez a fogalom manapság azt jelenti, hogy csupán annyit veszünk ki a közösből, amennyit beteszünk oda.

Guardian

A vezércikk úgy látja, hogy Oroszország valószínűleg élvezi a liberális demokrácia lerombolójának szerepét, mint ahogy szeretné látni az unió összeomlását is, ám mindez nemigen tudja leplezni, milyen ellentétek vannak az oroszbarát csoportok között a földrészen. Túlzás, sőt ha úgy tetszik, tévedés azt mondani, hogy Putyin rendszere főzte ki a populizmus megerősödését. Viszont az biztos, hogy Moszkva támogatott radikális csoportokat. Hogy megérthessük, pontosan mi és hogyan történt, elemezni kell, milyen befolyást épített ki a Kreml az unióban. A hidegháború időszakával ellentétben napjainkban persze nem támaszkodhat a „testvérpártok” hálózatára. De a kemény nacionalizmusa és ultrakonzervatív jelszavai miatt rokonszenvezik vele a szélsőjobb, illetve a nyugatellenes érzelmek miatt a szélsőbal egy része is.

Az oroszok tagadhatatlanul profitáltak azokból a mozgalmakból, amelyeket lenyűgözött az erős ember, amelyek fenyegetésnek tekintik az iszlámot és a bevándorlást, amelyeket aggaszt a kulturális liberalizmus, és amelyek szemében a gazdasági integráció a nemzeti szuverenitás lebontásával egyenlő. Le Pentől kezdve Vona Gáborig. Az orosz hatást leginkább a propagandagépezeten keresztül lehet tetten érni. A populisták azonban igen vegyes csoportot alkotnak, együtt vannak benne a globalizáció szélsőbalos bírálói, meg idegengyűlölők és a tekintélyelvűség csodálói. Mivel Trump színre lépett, még soha sem volt ennyire sürgető, hogy feltárjuk a Putyin-barát hálózatot, annak ellentmondásait és homályosságát.

Daily Telegraph


A Heritage Alapítvány Külpolitikai Központjának igazgatója azt sürgeti, hogy Nagy-Britannia az Egyesült Államok nélkül is álljon a mozgalom élére Putyin cár birodalmi Oroszországával szemben, mert a tét Európa sorsa és stabilitása. Luke Coffey rámutat, hogy jó pár keleti NATO-tag joggal nyugtalan, miután Trump a kampányban kétségbe vonta a transzatlanti biztonság alapelvét, tudniillik, hogy a többiek segítséget nyújtanak a megtámadott tagországnak. Az elemző hangsúlyozza, hogy világ általában tökéletesen félreérti, milyen fenyegetést is jelentenek az oroszok a Nyugat számára. Itt a másik oldalon egy 21. századi országot látni, 19. századi törekvésekkel. Minden erejével azon van, hogy maximalizálja befolyását és érvényesítse az érdekeit. A célpontot gyakran az olyan alapértékek jelentik, mint a jogállam, az egyenlő jogok, a sajtószabadság és a szabad választás. Az eszközök váltakoznak, Amerikában pl. beleavatkozott az elnökválasztásba. Európán belül történelmi okok folytán a britek tudják a legjobban, miként kell bánni a birodalmi Oroszországgal. Moszkva ma is olyan gyorsan nyomul, amennyire azt a körülmények megengedik számára, ám megáll és visszavonul, ha határozott ellenállásba ütközik. Majd vár a következő kedvező alkalomra.

A tekintélyelvűség árát persze ezúttal is az orosz nép fizeti meg. Közben erősödik az ultranacionalizmus, ami alátámasztja a Kreml szándékait a befolyási övezet kiterjesztésére. Putyin tudja, miként reklámozza a saját politikáját, az átlag orosz szemében a nemzeti dicsőség helyettesíti a jólétet – legalábbis egyelőre. De ha meginog a türelem, biztos, hogy az elnök külföldön keres kalandokat, mert el akarja terelni a figyelmet a sanyarú hazai állapotokról. Trump is rájön majd ugyanakkor, hogy a putyini Oroszország nem lehet partner a Nyugat számára. A kérdés csupán az, mekkora lesz ennek a leckének az ára...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.