1- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2017.01.24.
Azért, hogy ne érje szó a ház elejét, miszerint ma is az öncélú orbánozás vezérli az agyamat miközben püfölöm a billentyűzetet. Najó, azért elmondom: minősíthetetlenül bunkó görény dolognak tartom, hogy az Orbán nevű egyénnek két idegrángásos hazudozás között egyetlen sornyi reagálásra nem futotta Torgyán József halálhíre okán.
Csak jelezni szeretném (nem mintha a legkevésbé is fájna nekem ez) a semjénharrachoknak, hogy a mindenkori, egykori, leendő, jövendő szövetségesekre és seggnyalókra is konkrétan ez vár, midőn haszontalanná váltak: kuka. Torgyán doktor – és most tekintsünk el attól, hogy milyen hatással volt az ő páratlan ténykedése és tragikomédiába fulladt személyisége a mai közéleti viszonyokra – végül is csak közel három évig volt az első Orbán-kormány földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztere. Meghalt? Hát így járt. Milyen részvétnyilvánítás, milyen távirat, milyen Facebook-poszt? Meghalt, nem? Akkor meg? Szóra sem érdemes. Az emberség, minimális tisztelet nem feltétlenül politikai kategória.
Ez az éppen aktuális pitiánerség pontosan megmutatja a jellemtelen jellem, a szabadságharcos küldetéstudat karakterének típusát, a Trump és Putyin segge közé beszorult fej emberi selejt mivoltát. Ez magánügye lehetne bárkinek, ha nem ő lenne tök véletlenül a miniszterelnök. Annál, hogy milyen egy miniszterelnök sötét lelke, csupáncsak az borzasztóbb, hogy milyen annak a léleknek a kivetüléséből szárba szökkenő rezsim. Erről már elég sokszor megemlékeztem, érjük be e helyütt egy tegnapi marginális hírrel, amely egyszerre dühítő és világ nevetsége.
Volt egyszer egy magyar állampolgár, foglalkozása szerint informatikus, akinek elege lett abból, hogy a saját adófizetői pénzéből okádja az orcájába a kormány a gyűlöletet szító, uszító, menekültellenes plakátjait. Tiltakozásként – más magyar állampolgárokhoz hasonlóan – lefestette a plakátokat.
Nem számított azonban arra, hogy az elcsepegtetett festéknyomokat követve a tettrekész rendőrök még aznap éjjel felkeresik a lakásán, és álmából felébresztve azon melegében be is kísérik az őrszobára. A rendőri intézkedést igazságtalannak és túlzónak tartotta, ezért „Orbán kutyáinak” nevezte az intézkedő rendőröket, akik ezt nem tűrhették, és becsületsértés miatt büntetőeljárást indítottak Kaszás ellen. Ugyanebben az eljárásban vonták felelősségre a plakát átfestése miatt is. (TASZ)
Ha valaki azt gondolná, hogy ez egy rajzfilm részlete, hát nem az. A kollektív memóriánkból régesrég kiesett, ha egyáltalán eljutott odáig, de a magyar rendőrség ennyire ráér. Éjjel festéknyomokat követ és lecsap a rendszer ellen lázadó, sorosista álcivilekre. Nem tudom, ki hogy reagálna, ha éjjel kitépnék az ágyából, de lehet, hogy én még édesanyámhoz se lennék túl kedves, nem hogy egy Olajossanyit idéző – egyébként perszehogy parancsot teljesítő – rendőrhöz.
Az álcivil, senki által meg nem választott TASZ – amely szervezet Orbán seggét is védte anno – kiakadt azon, hogy megdöbbentő és ijesztő ítélet született az ügyben: a bíróság érvelése szerint ugyanis emberünk jobban járt volna, ha blogot indít vagy kommentel és úgy kritizálja a kormányt, ahelyett, hogy plakátokat festeget. A rendőrökkel szemben pedig élhetett volna hivatalos bejelentéssel, ahelyett, hogy szóban bírálja őket. Ergo oda jutottunk, hogy a polgárnak kell igazolnia, hogy gyakorolhatja a jogait, és ha ez nem sikerül, akkor megbüntethető. Ahelyett, hogy az államnak kellene alaposan indokolnia, ha valakit akadályozni akar a jogai gyakorlásában. Értem én a felháborodást, és nyilvánvaló az üzenet is, de engem elkapott a röhögés, miután a drámaiságon túltettem magam. Tudniillik azon, hogy régen, amikor még jogállamban éltünk, a vádlónak kellett bizonyítania a vádakat, de hálistennek ez időközben elmúlt nekünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.