Szerző: HaFr
2017.01.04.
Nincs még egy olyan politikus, aki olyan változatos ideológiai pályát futott volna be az utóbbi 30 évben, mint Orbán. Kezdte a KISZ-nél, folytatta radikális liberálisként, 1993 felé már inkább volt nemzeti liberális, majd lett kb. polgári konzervatív, 2002-től végleg átsorolt nacionalistába, 2004-re stabilan populista, 2010-re autokratikus populista, 2013-ban már Putyin legjobb európai tanítványa. Vagy mégse?
Valójában ezek a címkék leginkább irrelevánsnak tűnnek. Orbán mindig olyan volt, amilyet a hatalomra jutása és hatalmon maradása megkövetelt. 2002-ben elszámította magát, nem tudott mit kezdeni Medgyessy populista húzásával; ahogy 2006-ban is, amikor nem tudott visszakerülni a hatalomba, pedig nagyon akart, de nem volt eléggé dinamizáló a narratívája, nem nézett bele elég radikálisan. Orbán machiavellista, ami a személyiségéből következik, teljesen mindegy, hogy ezt milyen ideológia jegyében teszi: éppen annak a jegyében, amelyik a legnagyobb biztonsággal szolgálja a hatalmát.
A választott politikai énje közben mindig -- nevezzük ezzel a gazdasági műszóval -- anticiklikus volt. Azt tette, ami még nem volt divatos, de úgy érzékelte, hogy divattá válhat (és általában, ha nem is mindig, jól érzékelt), mégpedig azért, mert ez tehette dinamikussá a politikáját, amivel vezetni tudta a közvéleményt és folyamatosan reaktív állásba kényszerítette az ellenfeleit.
Ez az anticiklikus politika 2017-ben -- amikor az EU további gyengülésére lehet számítani, és talán egyedül Németország marad meg viszonylag szilárd liberális demokráciának, tehát az "illiberalizmus" gyümölcse beérett -- újabb innovációt igényel. Különösen, hogy Orbán céljai jó eséllyel túlmutatnak már Magyarországon.
Miért ne tételezhetnénk fel, hogy Orbán nem szűnt meg a bevált logikájához ragaszkodni, és ma is azt keresi, mi biztosíthatja a túllépést a mai kocsmán? Nemcsak és nem elsősorban az Áder beszédéből vagy Kövér aggodalmaiból következő konszolidációs mozzanat és a középosztály emlegetése mondatja ezt velem, és nem is egy versengő narratíva -- a szintén konszolidációs logikával formálódó balos-Jobbik "nagykoalíció" --, hanem elsősorban a nyereség besöprésének egyre sürgetőbb igénye, a "kalandozások" lezárása és a mai leosztás működtetésének megkezdése, illetve legfőképp, mindezeken túl, Orbánnak egy új EU játékszabályainak kialakításában és rögzítésében vágyott szerepe, amely egyedül stabilizálhatja a NER-t , miközben Orbánnak végre elismert európai szerepet juttat. Így a remény...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.