- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Gépnarancs
2017.01.30.
A szabadság OK, hisz én eddig még sosem voltam ilyen szabad soha. Önkényuralom nincs, hisz felettem nem áll senki, és az Alaptörvényt saját képemre formáltam.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Jani!! És Bajuszkirály!
Szép hétvégét kívánok mindenkinek, legfőképp magamnak és kedves családomnak, oligarcháimnak itt, Budapesten, Felcsúton, Alcsúton, Csúton innen, Csúton túl! Ugyan pár éve még azt mondtam, hogy a „hogyan szabaduljunk meg a kommunistáktól” örökzöld kérdését már idejét múlt feldobni, de mint tudjuk, egyrészt nem kell azzal foglalkozni, hogy mit mondok, másrészt meg mégis a legjobb adu a kezemben az ellenzék ellen, ezért hát engedtessék meg nekem, hogy most is azzal indítsam mondandómat, hogy ideje lenne végre megszabadulni tőlük.
Múlt évben még kétmillió-hatszázezer fiatal – rendszerváltás idején még nem éltek – miatt kellett felhoznom ezt a témát, mára csak kétmillióan maradtak, a többi kalandvágyból szétszéledt a mocskos, uniós nyugati tagállamokban, na, ők nem tudhatják mi is volt az a bizonyos kommunizmus, ami állítólag nem is volt soha magyar honban, csak előszobája, a szocializmus, de ezt nem kell az orrukra kötni gyermekeinknek, a kommunistákkal sokkal jobban lehet ijesztgetni. Ők, az akkor még tíz év körüli, vagy még meg sem született fiatalok azt sem tudják hála a magasságosnak, hogy mi, fiatal demokraták is a rendszer talpát nyaltuk akkoriban. Jó magam KISZ-titkárként, Házelnök Úr pártfunkcionáriusként, Elnök Úr pedig úgyszintén KISZ-titkárként rohasztottuk a rendszert az átkosban. Örülnünk kell, hisz az akkori iparpolitikai kérdések helyett ma már a közfoglalkoztatási forradalom feszegeti ajtónkat. Az állami tervgazdaság meghaladása helyett azon agyalunk, hogyan építhetnénk mind több stadiont, rendezhetnénk vizes vb-t, pályázhatnánk az olimpiára, mely egytől-egyig fejlődésünk abszolút zálogai. Fejtörést ma már csak az okoz hogy merre araszoljunk ki az Unióból, előtte persze alaposan megcsapolva a közös kasszát. Elszaladt az idő. Sok stadion felépült azóta az országban.
Hol tart ma Magyarország, a Kárpát-medencei magyarság? A szabadság OK, hisz én eddig még sosem voltam ilyen szabad soha. Önkényuralom nincs, hisz felettem nem áll senki, és az Alaptörvényt saját képemre formáltam. A népet úgy etetjük be, ahogy akarjuk, minden eszköz a kezünkben van hozzá. A vélemény és a szólás szabad, én mondhatok mindent, bárhol, és bármikor. Más meg kit érdekel? Az egyesületeket megfincogtagjuk, és végre újra találtunk egy nagy-nagy ellenséget Soros György személyében. Pedig évekkel ezelőtt még azt hittem, hogy a Gyurcsányozást nem lehet felülmúlni. Ámde mint látjuk, fáradozásunkat siker koronázta. Végre ismét egy zaftos gumicsontot dobhattunk a népnek.
De hol is tart most Magyarország? Hol tartok én? 30 éve szívom a véretek, és immár töretlen lendülettel építjük birodalmam, és az illiberális Magyarországot. Az én Hazámat. Meg a tieteket is. Önökét is!
Mert most épül, most épülhet az ország Miattam, Általam, amit polgári Magyarországnak, polgári berendezkedésnek,polgári háznak, polgári életnek, nemzeti-keresztény korszaknak, magyar országnak gondolunk, csak magyarokénak.
Az, hogy még mindig csak ott tartunk, ahol – az egyértelműen Árpád vezér, István a király, aztán a többiek, Mátyás, a Habsburgok, Horthy, és természetesen a kommunisták hibája. Több ezer év hánykódásait, rossz intézkedéseit nem lehet 5-6 év alatt helyrehozni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.