- VENDÉG
Szerző: Borka István, Vecsés
2017.01.23.
A honi nyomorúság, kilátástalanság, reménytelenség 22-es csapdájának egy megrázó szeletét, egy igazán mellbevágó történetet adunk közre az alábbi olvasói levélben. A legnagyobb szegénységben és betegségben is egymáshoz mindenek felett ragaszkodó emberek kálváriája ez. Amelyből jelen állás szerint nincs kiút. Hogy ez nem egy elszigetelt, egyedülálló eset, abban biztosak lehetünk. Mi nem mondunk véleményt, de amennyiben jogász/ügyvéd olvasóink között lennének olyanok, aki ránéznének erre az ügyre és valamilyen tanáccsal el tudnák látni az érintetteket, azért hálásak lennénk. Minden más típusú ötletért, támogatásért nem kevésbé. A levelet szándékosan teljes terjedelmében közöljük. Nem rövid és nem könnyű olvasmány, íme:
Segítségkéréssel szeretnék fordulni önökhöz. A feleségemet gondnokság alá helyezték. Én voltam a gondnoka, most a gondokságot elvették tőlem. Nem kívánom a saját hibáimat kisebbíteni, elkendőzni, de elsősorban a súlyos beteg feleségemre vagyok tekintettel, az ő érdekeit nézem. A feleségem 44, én 50 éves vagyok.
Egy munkahelyen dolgoztunk – a helyi önkormányzatnál közhasznúként – ott ismerkedtünk meg. Onnan kerültünk mindketten megbetegedésünk miatt leszázalékolásra. Miután összeköltöztünk, a feleségem – akinek enyhe pszichés problémái voltak – szeretett volna rendbe jönni, ennek érdekében mindent megpróbált(unk).
Bement a Dél-Pesti kórházba, ahonnan viszont rosszabb állapotba jött haza, mint előtte. Ezután hosszabb időket töltött a kórházban, egyre rosszabbodó állapotban. Az egyik ilyen bent tartózkodása alkalmával gondnokság alá helyezési eljárást kezdeményeztek ellene. Szerencsére mire bíróság elé került az ügy, az igazságügyi orvos szakértő úgy nyilatkozott: nem tartja indokoltnak a feleségem gondnokság alá helyezését.
Közben az állapota rosszabbodott. Mozgássérült lett, fél oldalra dől. Mivel epilepsziás és cukorbeteg is, ez és a stressz is hozzájárulhat a zavartsághoz (néha azt sem tudja, ki vagyok.) Szerencsére ez nem állandó nála, és komoly javulás állt volna be az állapotában, de a felfokozott stressz visszavetette a javulást.
Az egyik kórházi tartózkodása alkalmával, a családsegítő képviselője azt mondta, hogy a kórház ismételten gondnokság alá helyezési eljárást kezdeményezett a feleségem ellen. Már ezt megelőzően, és ezután is igyekeztek meggyőzni arról, hogy a felségemet otthonban kellene elhelyezni.
Mint kiderült, ez nem felelt meg a valóságnak. Az eljárást ugyanis nem a kórház, hanem a családsegítő részéről a kapcsolattartó hölgy kezdeményezte. Később kijött hozzánk környezettanulmányra és elbeszélgetett a feleségemmel, aki akkor éppen olyan állapotban volt, hogy azt se igazán tudta, mit beszél...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.