OLIMPIAI JÁTÉKOK - AZ ÉLETÜNKKEL

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2017.01.26.



Nézzük először a tényeket.
Amelyik ország idáig olimpiát rendezett, az - a leggazdagabbak kivételével - nem úszta meg a gazdasági katasztrófát.
Mi meg szegények vagyunk, mint a templomi segédegér, gyakorlatilag alamizsnából élünk, saját iparunk nincs, a mezőgazdságunk területalapú támogatást termel, az iskolák betanított munkásokat képeznek, az értelmiség meg majd Londonból vagy Antwerpenből nézi az olimpiát a pub-ból, ahol mosogatóként teljesíti ki önmagát.
Az olimpiák hozadéka legfeljebb az, hogy néhány hétre a rendező országra irányítja a figyelmet, természetesen a nemzetközi terrorszervezetek figyelmét is.
A rendező országra óriási felelősség hárul a versenyzők és a nézők biztonságának megteremtésében, sokkal nagyobb, mint amekkorának a magyar rendvédelmi szervezetek jelen állapotukban eleget tudnak tenni.
Nem kívánom lebecsülni a Rendőrség, a Katasztrófavédelem (miért is nem lehet már végre ezt a hülye elnevezést megváltoztatni?) és a TEK felkészültségét, de egy ilyen rendezvényen olyan helyzetek alakulhatnak ki, melyekhez nem elegendő két pát gumicsizmából egy újat alkotva a vízparton sétálni és térképként szabásmintákat tanulmányozni, mintha értene hozzá a Mindentudó.
Nem elég, sőt, nem is kívánatos kékre pingált éltes harcjárművekkel parádézni az utcán, és nem lehet annyit tökölődni sem, mint a körúti robbantó személyazonosságának megállapításával, hogy a legutóbbi baleset súlyos sérültjeinek azonosításáról ne is beszéljünk.

Aztán itt van a rendezvény-helyszínek utóhasznosításának kérdése is.
Ezek - méretüknél fogva - alkalmatlanok a hétköznapi használatra, fenntartásuk viszont vagyonokba kerülne.
Egy uszodánál még lehet hivatkozni arra, hogy úgy kell a létesítmény a sportág fenntartásához, mint libának a libaúsztató a falu szélén, de egy atlétikai stadion, egy gyeplabdapálya (olimpiai sportág?) és a többi létesítmény nem ötfilléres mulatság, mint ahogy a versenyek utáni fenntartásuk sem.
Az olimpia természetesen megdobogtatja a honfiszíveket, kiválóan alkalmas a nacionalista érzelmek táplálására, nem hiába rendezett Hitler is olimpiát, de ami a sport egészségnevelő hatását illeti, hát erre teljességgel alkalmatlan.
Az is igaz viszont, hogy az emberek már a görög városállamok ideje óta szerették elnézegetni mások erőlködését, Rómában a gladiátorokat, a középkorban a lovagi tornákat, mert választott hősükben magukat vélték felfedezni.
A falusi pocakos lakatos is azért támogatja bőszen a helyi futballcsapatot, mert úgy érzi, ha legyőzik Kiskunborzasztó csapatát, akkor a győztesek közé tartozik maga is.
Ebben az országban minden falusi budi mellé építenének egy stadiont, ha - mint a miniszterelnöknek - hatalmukban állna, más pénzét költeni.
A sport nálunk valami olyasmi, mintha a férjek gyerekcsinálás helyett a falu bikáit biztatnák ütemes tapssal feleségeik felvirágoztatására.
Most a csillagok szerencsés együttállásának vagyunk tanúi, a sportbuzi miniszterelnök és a bimbózó nacionalizmus frigyéből lassan megfogan az ország végső nyomora...

ITT OLVASHATÓ