Szerző: Rajcsányi Gellért (ergé)
2017.01.19.
Nyolc év után távozik a Fehér Házból Barack Obama, az Egyesült Államok első színes bőrű elnöke. Ezzel a szimbolikus jelentőségűvé vált személyes adottsággal érkezett Washingtonba – és nyolc év után nagyjából ennyit is tud magával vinni örökségként.
Ugyanis színes bőrűségén kívül egyrészt önhibából, másrészt a politikai ellenfelek kemény ellenállása miatt nem marad különösebb értékelhető, sikeres elnöki öröksége.
Pedig 2008-ban minden összeállt: az igazi modern amerikai álomként bemutatható egész addigi élettörténete, felemelkedése, a politikába való okos belépése, a Bush-korszak végét váró amerikai balliberális tábor messiáskeresése, az akkor újnak számító közösségimédiás kampány tökélye – egyszerűen minden klappolt. A megfelelő ember a megfelelő időben, a megfelelő helyen. Elnöksége végére meg semmi nem klappol.
Hadd szögezzem le az elején: ha lehántjuk azt a baloldali-liberális, messianisztikus felhajtást és a konzervatív jobboldal részéről érkező gyűlöletcunamit a távozó elnök személyéről, Barack Obama a jelek szerint, minden bizonnyal egy normális fickó, amit különös módon az első számú világhatalom élén eltöltött nyolc év sem változtatott meg. E sorok írójának mindvégig szimpatikus volt Obama elképesztő nyugalma, szenvtelensége és fesztelensége, amivel ennek a hivatalnak az óriási terhét kezelni tudta.
Ez a lazaság pedig látható, érezhető intellektussal párosult: volt koherens elképzelése Amerikáról és saját követendő politikájáról is. Kiváló szónok is volt, humorral, (ön)iróniával. Ezek a személyes tulajdonságok egyébként elődje, George W. Bush és utóda, Donald Trump fölé emelik a demokrata elnököt – mondom ezt akkor is, ha egyébként Obama ideológiájával, nézeteivel nem értettem, nem értek egyet...
Ugyanis színes bőrűségén kívül egyrészt önhibából, másrészt a politikai ellenfelek kemény ellenállása miatt nem marad különösebb értékelhető, sikeres elnöki öröksége.
Pedig 2008-ban minden összeállt: az igazi modern amerikai álomként bemutatható egész addigi élettörténete, felemelkedése, a politikába való okos belépése, a Bush-korszak végét váró amerikai balliberális tábor messiáskeresése, az akkor újnak számító közösségimédiás kampány tökélye – egyszerűen minden klappolt. A megfelelő ember a megfelelő időben, a megfelelő helyen. Elnöksége végére meg semmi nem klappol.
Hadd szögezzem le az elején: ha lehántjuk azt a baloldali-liberális, messianisztikus felhajtást és a konzervatív jobboldal részéről érkező gyűlöletcunamit a távozó elnök személyéről, Barack Obama a jelek szerint, minden bizonnyal egy normális fickó, amit különös módon az első számú világhatalom élén eltöltött nyolc év sem változtatott meg. E sorok írójának mindvégig szimpatikus volt Obama elképesztő nyugalma, szenvtelensége és fesztelensége, amivel ennek a hivatalnak az óriási terhét kezelni tudta.
Ez a lazaság pedig látható, érezhető intellektussal párosult: volt koherens elképzelése Amerikáról és saját követendő politikájáról is. Kiváló szónok is volt, humorral, (ön)iróniával. Ezek a személyes tulajdonságok egyébként elődje, George W. Bush és utóda, Donald Trump fölé emelik a demokrata elnököt – mondom ezt akkor is, ha egyébként Obama ideológiájával, nézeteivel nem értettem, nem értek egyet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.