Szerző: PuPu
2017.01.20.
...Amerikának megvannak a maga gondjai, és nem az első eset lesz történelmében, mikor befelé fordul, és a saját gondjaival foglalkozik, természetesen továbbra is figyelve saját érdekeire a világban.
De talán lezárja a beteges russzofóbia sok évtizedes korszakát, megpróbál modus vivendit keresni azzal az atomhatalommal, mely az ő expanziójával és precíziós bombáival szemben párezer hirosímányi atombombával védekezik, és felhagy a teljesen felesleges provokációkkal.
És talán elfogadja, hogy Kína világhatalommá válik, ha nem ma, hát holnap, és követi India is, ha nem holnap, hát holnapután, és megpróbálja a hatalmi vetélkedőből kizárni a fegyvereket.
Talán.
De lehet, hogy nem így lesz, mert az amerikai politikát sokan csinálják, sokaknak van módjuk keresztbetenni törekvéseinek.
Hogy lesz-e ereje végrehajtani elképzeléseit, vagy felfalják a politikai kompromisszumok, ma még nem látható, de ha a világot csak kicsivel is békésebbé teszi, már imába foglalhatjuk a nevét.
Várni kell türelmesen, mert a politikai lépései fogják megmutatni, milyen ember is Donald Trump, akinek elődeit nem lesz túl nehéz felülmúlni, és náluk több politikai baklövést sem lenne könnyű elkövetni.
Hogy ránk hogyan hat ez a változás?
Ma még ezt sem lehet tudni, annál is kevésbé, mivel a kis országok helyzetét nem nagypofájú vezetőik határozzák meg, hanem a nagyhatalmak - tetszik vagy nem tetszik nekünk, akkor is.
Rossz jel, hogy a mi izgágánk világpolitikai tényező szeretne lenni, minimálisan is Európa vezetője, melytől mentse meg az Úr az öreg földrészt.
A bögölyt a termetesebb teremtmények előbb-utóbb agyoncsapják, de addig nem irigylem magunkat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.