Szerző: Határátkelő/Tamás
2017.01.19.
A múlt héten olvashattátok Tamás történetét egy norvég faluból, és akkor ígéret volt arra, hogy az ottani élet bizonyos részeit egy külön írásban részletesebben is kifejti. Nos, most jött el ennek az ideje, így eltöltünk majd egy napot egy óvodában, megnézzük, milyen lehetőségei vannak egy autista gyermeknek az északi országban, és kis összegzésre is futja majd.
Egy nap az óvodában
„Arra gondoltam, leírok egy óvodai napot (gondolom a festés és az autószerelősdi senkit sem érdekel itt), úgyis volt itt a határátkelőn ilyesfajta poszt már, hogy milyen egy munkanapod.
Telefonos helyettes voltam, ha valaki szabadságra ment vagy megbetegedett, akkor engem is tudtak hívni. A végén már heti négy napot dolgoztam, és nem csak én voltam vikar. Beteges egy népség, főleg az állami / kommune alkalmazott, érdekes.
Nem csak én voltam egyedül hapsi, és nagyon szeretik itt északon, ha van férfi is az oviban. Különbözik az egész rendszer az otthonitól, főleg mert van pénz a megfelelő számú alkalmazottra. Három-négy gyerekre jut egy felnőtt. Volt olyan, hogy egy „osztályon” három pasi szolgáltunk. Ez ráadásul az 1-3 éves korú gyerkőcöknél...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.