Szerző: Határátkelő/Tamás
2017.01.12.
Mihez kezd egy magyar határátkelő és családja egy alig ezer fős, de hatalmas területen fekvő norvég faluban? Hát ez egy felettébb jó kérdés, nekem is ez jutott eszembe, amikor Tamás történetének olvasásába fogtam. Aztán menet közben kiderült, hogy az élet messze nem unalmas, sőt… Ráadásul rengeteg képet is küldött, szóval lesz mit nézegetni. (Egyébként Tamás nem most írt először, több mint három éve mesélte el történetük elejét, itt lehet elolvasni.
„Nem tudom, mit mutat a határátkelős statisztika, de a szerzők, ahogy látom, inkább városban élnek. Valahogy ez az én tapasztalatom. Most akkor picit erősítem a falusi vonalat.
Milyen egy, ha nem is eldugott, de azért eléggé elbújt (bár főútvonal menti) faluban élni. Lezárhatnám annyival a posztot, hogy nyugis, nagyon nyugis, de azért van itt több minden.
Ráadásul mi tudjuk bonyolítani a saját életünket, nem kell félteni minket. Most pont az jár a fejemben, ha minden lényeges dologra ki akarok térni, vagy legalább is megemlíteni, akkor ez egy nagyon hosszú olvasnivaló lesz.
A másik dolog, amit előre szeretnék tisztázni, hogy én szeretek falun élni, szeretek benne lenni a természetben, titkon egy tanyára húz a szívem. Viszont pont ezért a legjobb nagyon gazdagnak lenni, mert akkor marad a tanya, de bármikor irány a világ bármely pontja egy jó koncertért, egy jó jégkorong meccsért vagy ezer más egyébért.
Azért írtam ezt le, mert lehet én elfogult vagyok, és sokkal jobban elviselem az „eseménytelenséget”, mint egy átlagember. De talán nem is lehet egyértelműn egyenlőséget tenni a falu=nyugalom közé, mert odahaza is falun laktunk az utolsó években, és minden volt, csak nyugalom nem (átvitt értelemben)..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.