Szerző: Ur Anita
2017.01.14.
A mit egyen a gyerek kérdésre számos szakszerű táplálkozási tanácsot olvashatunk-hallhatunk és mi is fújjuk kívülről: sok friss zöldség-gyümölcs, kevés feldolgozott és cukros "műkaja", sok természetes íz és értékes tápanyagok. A hogyan egyen a gyerek és a hogyan segítsünk neki testileg-lelkileg egészséges étkezési szemléletű felnőtté válni kérdésről viszont annál kevesebb szó esik. 2 és 4 évesek a gyerekeim. Engem egyre inkább foglalkoztat, hogyan tudom szülőként támogatni őket abban, hogy az evés természetes öröm és ne tiltások sorozata legyen. Dr. Lukács Lizaszakpszichológust kérdeztem erről, akivel már korábban is készítettem egy nagy sikerű interjút a Lelkizóna blogra életmódváltás-fogyókúra témában. Ezúttal a gyerekek étkezési szokásai és az ehhez való felnőtt-szülői hozzáállás volt terítéken.
Mindannyian egyetértünk abban, hogy azt szeretnénk, gyermekünk kiegyensúlyozott, boldog, önmagával elégedett felnőtté váljon. Ennek része az egészségünkért érzett felelősségvállalás, a testünkkel való elégedettség és az evés túlzások nélküli, természetes mindennapi örömként megélése is. Hogyan tudom ebben támogatni a bárahány éves gyerekemet - milyen szemlélettel, szokásokkal tudom ezt segíteni?
Alapvető dolgok említésével kezdem. A hozzátáplálás első napjától a gyermek életében legyen helye és idői kerete az étkezésnek. „Reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora” – nagyjából azonos időben (egy-másfél órányi eltérés belefér, hacsak nem éhes nagyon a gyerek). Asztalnál, etetőszékben üljön, ne egyen tévé előtt, játék közben. Nyilván a kis étkezések (tízórai, uzsonna) megoldhatók a játszótéren is, de azért az étkezések 80%-az étkezőasztal mellett történjen.
Az étkezések közötti időben ne legyen számára elérhető helyen hagyott rágcsálnivaló, még gyümölcs sem, különben hozzászokik ahhoz, hogy az őt ért kisebb feszültségeket (amely teljesen normális módon keletkezik minden gyermeknél, akár játék közben is) rágással, evéssel oldja fel. Másrészt a következő étkezésnél nem fog enni, ami sokszor indulatokat generál a családi asztalnál, amely általában véve negatívan hat az étkezésre. Az egyes étkezések között csak szénsavmentes vízzel kínáljuk meg, illetve az legyen számára elérhető helyen.
Ehet édességet, de kontrollált mennyiségben és napi egy étkezés alkalmával, erre a legjobb a délutáni uzsonna. Nem tartom jónak a tiltást, mert tapasztalataim szerint gyakran visszafelé sül el: iszonyúan fog vágyakozni rá. Az édességek legtöbbje eleve csábító a gyermeki szemnek: színes, illatos, csillogós papírba van csomagolva. És hát finom is, az ember eredendően vonzódik az édes ízekhez (valaha ennek túlélési értéke volt). Kikerülhetetlen, hogy az óvodában vagy akár egy gyerekzsúron ne találkozzon édességgel, s az a gyerek, akitől ezt megvonják, nem fogja megtanulni a mértéket ezekkel kapcsolatban, továbbá felértékelődik számára az adott finomság (ez a „tiltott gyümölcs” tipikus esete). Sőt, olyat is hallottam már, hogy gyerekek pár szem cukorkával vették rá ilyen-olyan csínytevésre azt a társukat, aki bár nagyon vágyott rá, de soha nem kapott otthon ilyet.
Szintén fontos, hogy a még beszélni nem tudó gyermeknek is segítsünk megfogalmazni az evéssel kapcsolatos érzeteit: az étkezés közeledtével mondjuk neki, hogy „éhes vagy”, az utolsó falatnál pedig, hogy „jóllaktál”. Az étkezés végén küldjük el az asztaltól: „jóllaktál, mehetsz játszani”. Nagyon sok olyan túlsúlyos felnőttel találkozom, akinek gondot jelent az étkezések befejezése: csipegetnek, szednek még az ételből, pedig már nem éhesek, megeszik mások maradékát. Őket is arra kell kapacitálni, hogy az étkezés végén álljanak fel az asztaltól és fogjanak más tevékenységbe. Így idővel ez a rossz szokás (amelynek gyakran gyermekkori gyökere van), eltűnik.
Soha ne tegyünk rosszalló megjegyzést mások testsúlyára, szülőként a sajátunkra sem. Ne minősítsük a gyermek testét, ne kapcsoljuk össze a túlsúlyt személyiségvonásokkal, pl. lustaság, akaratgyengeség...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.