Szerző: Hermán Noémi
2017.01.11.
„Az én gyerekem és a te gyereked bántja a mi gyerekünket”…
A mozaikcsaládok száma hazánkban is növekvő tendenciát mutat. Ennek elsődleges oka, hogy rengeteg a válás, nem kímélve a kisgyerekes családokat sem. Az sem ritka, hogy a gyerekek (vagy például az egyik gyerek) apánál marad, így egy új kapcsolatba a nő és a férfi is gyerekkel érkezik.
Vajon működőképes lehet-e egy olyan család, ahol nem (csak) a hagyományos szereposztás létezik, hanem fogadott gyerekek és szülők tarkítják a képet? A válasz persze nem ennyire egyértelmű.
Milyen problémákkal kell megküzdeniük a mozaikcsaládoknak?
Az elsődleges és lelki szempontból talán legnehezebb próbatétele a mozaikcsaládoknak a szerepek újraírása. Egy hagyományos családmodell után belecsöppenek a gyerekek egy egészen új élethelyzetbe. Apa már külön él, így a funkcionális apaszerepet egy kezdetben idegen férfi tölti be. Nemcsak a gyereknek, de a nevelőapának és a vér szerinti apáknak is nagyon nehéz ezt a helyzetet jól kezelni. A szerepek megváltozása bizonytalanságot, szorongást, az addigi kapcsolati stratégiák elvesztését okozhatja. Mindezt megnehezíti a lojalitáskonfliktus, hogy vajon a külön élő apának vagy anyának feleljek meg inkább?
Szintén komoly problémát okozhat, ha eltérő stílusban nevel anya és az új párja. Ez még markánsabb, ha mindkét fél gyerekkel érkezik az új családba. Mások a szabályok, mások a szokások, más a napirend, stb… A gyerekeknek az adja a legnagyobb biztonságot, ha állandóság veszi őket körül, és pontosan érzik a kereteket. Nyilván az új rendszer kezdetben még nagyon ingatag lesz, ez valószínűleg kihat a gyerekek viselkedésére, lelki állapotára.
Ha mindkét félnek vannak gyerekei, és a gyerekekkel együtt költöznek, sokkal nagyobb a rizikó, de mégis sok a sikertörténet. Itt ugyanis nem csak a szülői és a gyermeki alrendszer közti szerepviszonyokat kell újragondolni, hanem a gyermeki alrendszer önmagában véve is jelentősen módosul. Kapnak ugyanis egy (vagy több) testvért/barátot/sorstársat, vagy minek is nevezzük? A gyerekek maguk sem tudják hova tenni az új családtagot. Nagyon intenzív, és ellentmondásos érzések is megjelenhetnek, egyszerre kedvelhetik és utálhatják egymást. Gyakori a féltékenység, vagy nagyobb gyerekeknél még akár a vonzalom is megjelenhet… Az édestestvérek közötti viszony is gyakran megváltozik ilyenkor.
Ha viszont csak az egyik félnek vannak gyerekei, a szülői alrendszer lesz kissé instabilabb. Nem lehet elvárni egy új pártól, hogy apaként szeresse a gyerekeket, hogy az apai szerepet vegye fel. E nélkül viszont javarészt a nő vállát nyomja a teher és a felelősség...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.