Szerző: Éva28
2017.01.01.
például sikerül-e megoldani aktuális problémáinkat, találunk-e párt magunknak (ha éppen azt keresünk), találunk-e jobb munkahelyet, sikerül-e lefogynunk (vagy meghíznunk), sikerül-e megtalálni végre önmagunkat, kibontakozhatunk-e végre mint művész/kertész/építész/lángész stb., lassul-e a globális felmelegedés, sikerül-e megmenteni a jegesmedvéket, rájön-e a világ, hogy mi vagyunk a megmentői stb. De fogalmazhatunk úgy is, hogy attól függ, nem leszünk-e rosszkor rossz helyen, nem kapunk-e be valami ronda betegséget, nem hagy-e el a párunk és nem fáradunk-e bele a gyereknevelésbe, a napi rutinba, a pénztelenségbe, a magányba stb. Már a kérdésfelvetés módja is sokat elárul magunkról és a hozzáállásunkról.
Ahogy a kínai közmondás mondja, jobb fiatalnak, egészségesnek és gazdagnak lenni, mint öregnek, betegnek és szegénynek… vagy valami ilyesmi. Ezek – lássuk be – valóban fontos tényezők, amelyek alapjaiban meghatározhatják a jövőnket. Ugyanakkor látunk számtalan fiatal, egészséges, jómódban élőt aki boldogtalan, és azt is sokszor látjuk, hogy idősen, kisebb-nagyobb egészségügyi problémákkal, szerény anyagi háttér mellett is lehet derűsnek, elégedettnek lenni és kibékültnek lenni a világgal.
Teljesen jogos, ha valakiben felmerül most, hogy netán megint jövök ezzel a ’süket dumával’, hogy valójában rajtunk múlik, mi magunk döntjük el?
Elnézést kérek a türelmetlenebb, kritikusabb olvasóktól, de igen, valójában tényleg ez a helyzet. Persze nem belekiáltva csak úgy a világba, nem beledörgölve az orrok alá és főleg nem szemre hányva, lesajnálva kioktatva, földbe döngölve… Vagyis, nem ennyire fekete-fehér a helyzet. Ha nagyon szkeptikusak és pesszimisták vagyunk, akkor is érdemes egy icipicit belegondolni, nyitni, esélyt adni magunknak. Muszáj szeretni magunkat annyira, hogy jót akarjunk neki!
Popper Péter ezt írja A belső utak könyvében:
„Ha megrajzolnánk egy tökéletesen kiegyensúlyozott ember ideális képét, mit mondhatnánk róla? Talán csak ennyi:
Teljesen jogos, ha valakiben felmerül most, hogy netán megint jövök ezzel a ’süket dumával’, hogy valójában rajtunk múlik, mi magunk döntjük el?
Elnézést kérek a türelmetlenebb, kritikusabb olvasóktól, de igen, valójában tényleg ez a helyzet. Persze nem belekiáltva csak úgy a világba, nem beledörgölve az orrok alá és főleg nem szemre hányva, lesajnálva kioktatva, földbe döngölve… Vagyis, nem ennyire fekete-fehér a helyzet. Ha nagyon szkeptikusak és pesszimisták vagyunk, akkor is érdemes egy icipicit belegondolni, nyitni, esélyt adni magunknak. Muszáj szeretni magunkat annyira, hogy jót akarjunk neki!
Popper Péter ezt írja A belső utak könyvében:
„Ha megrajzolnánk egy tökéletesen kiegyensúlyozott ember ideális képét, mit mondhatnánk róla? Talán csak ennyi:
- Képes arra, hogy tehetségének, képességeinek megfelelően teljesítsen, produkáljon tanulásban, munkájában, hivatásában.
- Képes arra, hogy jól érezze magát a világban; képes életörömre; képes élvezni az élet által nyújtott lehetőségeket: az evést, a munkát, a pihenést, a szerelmet, a kultúrát.
- Képes arra, hogy produkciói, jó közérzete megteremtése során ne zavarja, ne tegye tönkre más emberek életét; mindez ne mások rovására történjen; tehát képes szociális beilleszkedésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.