Szerző: L. Ritók Nóra
2017.01.01.
Ha belegondolok, milyen volt ez az év az Igazgyöngy szempontjából, azt hiszem a kettősség jellemzi. A munka, amit elkezdtünk, a generációk óta mélyszegénységben élők életének megváltoztatásáért, halad, lassan, de határozottan mutatva a változásokat. Persze a leginkább ezt a kis faluban tudom összegezni, a modellfejlesztésünk helyszínén, a többi településen nem tudunk, csak részlegesen jelene lenni, bár így is képesek voltunk változásokat előidézni több helyen is. A húsz évre tervezett stratégiánk nyolcadik évében vagyunk. A tapasztalataink, amit e munka során szerzünk azt hiszem, nagyon fontosak.
A gyerekek esetében a változások, főleg a komplex problémakezelésnek, a tanodánknak és az ösztöndíjprogramunknak köszönhetően a tanulmányi eredményben, a lemorzsolódások csökkenésében, és az egymás közötti kapcsolatok, a kommunikáció javulásában érzékelhetők. Már alig tudunk felidézni a faluban a korábbi években a gyerekek közt is gyakori, verekedésig menő konfliktusokhoz hasonlót. Külön öröm, hogy a légüres térben élő, az iskolarendszerből 16 évesen kiesett gyerekek is kapcsolódnak a tanodához, a szociális cirkuszhoz, a közösséghez. Ösztöndíjjal most 10 településen 58 gyereket támogathatunk, hála a forrást biztosító civileknek. A baba-mama klub szervesen beépült a kismamák életébe. A művészeti képzésünkben 550 gyerek vesz részt, sokan az „örökbefogadók” támogatásával, akik fizetik a havi térítési díjakat. A hazai és nemzetközi pályázati nyeremények száma több százra rúg egy tanév alatt. A módszertanunk most a szociális készségek megerősítése felé nyit, ezt most együttműködve a KLIK-kel a járás iskoláiban is próbáljuk bevezetni, már a második évfolyamon is.
A felnőtt közösség is egyre jobban működik. 2016-ban nem a mennyiségi növelésre, hanem a mellettünk levők megerősítésére, közösséggé fejlesztésére törekedtünk. Továbbra is csak lehetőségként kínáljuk a közösségi programokat, nem erőltetünk semmit, mindenki maga dönt, csatlakozik-e vagy sem. Ám a „helyi igazságosság szabályai” szerint eljárva, melyet a közösség minden tagja elfogad, kaphatnak segítséget azok, akik hozzánk fordulnak. Nem „jár” senkinek semmi. Ez egy közösségi alapú fejlesztés, amiben minden a kölcsönösségen alapul. Segítünk, ha az illető is segít nekünk. Hogy a közösség egymást támogató legyen, a falu élhetőbb, jobb. Nem mindenki kapcsolódik, vannak kiszállók, majd visszatérők, de 2016-ban ebből kevesebb konfliktus volt, nem is próbált senki ellenünk szervezkedni. Nincs már meghatározó tömeg, aki összefogjon ellenünk. Akik partnerek, náluk a kríziskezelésnek köszönhetően sok minden javult, a lakhatás, egészségi állapot, önfenntartási képesség, tudatosság. Ennek az üzenete pedig lassan bekúszik minden családba.
Persze ebben nagy szerepe van a helyi roma munkatársaknak, a kulcsembernek, és annak a kis, hét emberből álló csapatnak, akik munkaviszonyban dolgoznak az alapítványnál. Az ő megerősítésük, csapattá formálásuk folyamatos feladat, örvendetesen fejlődnek a munkavállalói kompetenciáik, összetartanak, ha kell, össze is zárnak. Öröm nézni, hogy a „helyzetbe hozásuk” mennyit dob rajtuk, hogyan ébrednek öntudatra, hogyan kezdenek jövőképben gondolkodni. Persze még messze a modell fenntarthatósága, de a termékeik egyre szebbek, jobbak, eladhatóbbak, és a mennyiség is szépen növekszik. A karácsonyt újra maguk szervezték meg, segítség nélkül. És ketten elkezdték a középiskolát is. Mellettük vannak sokan még, alkalmi munkavállalóival, többen potenciális jelöltek a munkaviszonyra is, amint tudunk rá forrást biztosítani...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.