Szerző: Koskovics Éva
2017.01.29.
Egy régi sláger szövege jutott eszembe a címen gondolkozva. Lehet, hogy régen a coachok és pszichológusok szerepét a táncdalfesztiválok és a Sokol rádiók töltötték be? Azért annyira nem lehetett akkor sem egyszerű az élet…
Mi nyomja a lelked, miért vagy szomorú? Netán szorongsz valamitől? Mesélj! Mondd el, mi bánt. Ne gondold, hogy nincs aki meghallgasson, nincs aki megértsen. Egyet kérek tőled: ne sajnáld (és ne sajnáltasd) magad, csak ha valóban okod van rá. Megértelek, ha nagy veszteség ért, ha komoly betegséggel küzdesz, ha épp egy krízishelyzet kellős közepén vagy. Ha azonban nem, akkor nem kell ez a nyavalygás, csináld a dolgod, lépj már valamit! Tényleg!
Bocsánat, ha úgy érzed, nem voltam elég empatikus. Csak azt szeretném, hogy ismerjük fel a lehetőségeinket, hogy lássuk reálisan a helyzetünket és legalább akkor ne pánikoljunk, ha nincs rá elegendő okunk. Persze tudom, van az a lelkiállapot, eljuthatunk olyan szintre, hogy már nincs megfelelő realitásérzékünk. Ez már sajnos betegség is lehet. Esetleg depresszió, pánikbetegség. Ha igen, akkor ehhez muszáj szakember segítségét kérni. Ezt főleg azoknak mondom, akik ilyen emberek környezetében vannak. Mert tőlük már sokszor nem lehet elvárni, hogy ezt felismerjék, felmérjék. A tényleges veszteségek feldolgozásához, a krízishelyzetekből való kijövetelhez és a betegségekből való felgyógyuláshoz kérjünk segítséget, ne várjuk meg azt, amikor már esetleg késő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.