Szerző: Föld S. Péter
2017.01.07.
– Kövér úr, Önnek az utóbbi időkben több összetűzése is volt a magyar sajtó munkatársaival.
– Ezek szörnyű emberek, nem is értem, miként tanulhattak meg magyarul?
– Gondolom úgy, hogy Magyarországon születtek. Ők is magyarok.
– Na, majd intézkedem, hogy a jövőben ilyen ne fordulhasson elő. Csak az lehessen újságíró, akire én rábólintok.
– Mi a baja a sajtóval, Kövér úr?
– Mindenfélét kérdeznek, a mi képviselőink pedig kénytelenek szánalmasan hebegni és habogni, mert olyan kérdéseket tesznek fel nekik, amikre nem tudnak rendesen válaszolni. Belekergetik az embereinket olyan szituációkba, hogy ne legyen más választásuk, mint hazudni, mellébeszélni, végső esetben bunkó módon megfutamodni.
– Kövér úr, Ön, finoman fogalmazva, az ellenzéket sem kedveli. Amikor muszáj szót adnia valamelyik ellenzéki képviselőnek, csak úgy süt a szeméből a megvetés, a gyűlölet. Korábban strigáknak, ártó lényeknek is nevezte őket.
– Korábban tényleg előfordult, hogy nem megfelelő módon fogalmaztam. Akkor még a pártom nem fedezte fel a „hazaáruló” és a „háttérhatalom” fogalmakat, azért használtam ilyen kifejezéseket.
– Mi a baja az Önöktől eltérően gondolkodókkal?
– Utálom őket, hogy fulladnának meg. Minek jöttek a parlamentbe? Miért rontják itt a levegőt? Miért nem tudnak valahol máshol lenni?
– Sokan rájuk szavaztak.
– A kommunisták szavaztak rájuk. Utálom a kommunistákat.
– Kövér úr, Ön egy meglehetősen baloldali családból jött. Pályája kezdetén Ön is az MSZMP Ifjúságtudomány Intézeténél dolgozott.
– Na, ezért utálom a kommunistákat. Hogy még sokan élnek azok közül, akik emlékeznek arra, hogy egykor én is közéjük tartoztam, és ugyanúgy gondolkodtam, mint ők. Dögöljenek meg mind, ott, ahol vannak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.