Szerző: Avi ben Giora
2017.01.28.
Fene sem tudja, hogyan került a kezembe egy ős régi újság. A dátuma igen csak el van mázolódva, éppen ezért kiakartam hajitani, ám a szemem megakadt egy cikken. Schmitt Pálnak mennie kell. Nofene! Mikor is volt ez? Nem akarok marhaságot írni évszámbelileg de már ismételten Fidesz éra volt. Na hogy is vala ez az egész Schmidt ügy? Schmitt Pált annó a fidesz juttatta be a köztársasági elnöki székbe. Mint olimpiai bajnokot és „doktort” őt tartotta alkalmasnak erre a közjogi méltóságra. Az Istenadta nép mi mást tehetett, tudomásul vette. Úgy gondolta, mint közjogi méltóság sokat nem tud beleszólni a napi politikába.
Hát ebben is tévedett az átlag polgár. Ugyan is bizonyos esetekben pont a köztársasági elnök signójára is szükség van egy kinevezés, törvény-elfogadás, stb. Márpedig Schmitt jópárszor a fidesz utasításai szerint járt el. Példul amikor olyan államjogászokat kellett kineveznie avagy valami fontos határozathoz kellett hozzájárulnia amit a fidesz akart áthajtani. Az Istenadta nép pedig egy idő után kezdte ezt unni, hogy még az államelnök is a fidesz befolyása alatt van. Egyre másra nőt az elégedetlenség ellene. Történt, hogy valaki felreppentette azt a hírt, hogy Schmitt úr doktori disszertációja cirka teljes egészében egy plágium. A száz valahány oldalból csak cirka 12 oldal volt az ami tőle származott. A többi minden egy bolgár doktorandusz disszertációjából volt másolva szinte szó szerint. Vizsgálatot követeltek. A Testnevelési egyetem rektora azonnal bekérette az összes dokumentumot. Hetekig ment a huza-vona, hogy most a vádak azok valódiak, avagy csak hazugság, és semmi más célja nincsen mint lehetetlen helyzetbe hozni a köztársasági elnököt és a fideszt. A rektor nem akart újjat húzni sem az állammal sem Schmittel és azt merészelte mondani, hogy ő nem lát semmiféle plágiumot. Schmitt közben azzal védekezett, hogy annó ő fizetett a bolgár doktornak, hogy felhasználhassa az ő doktoriját a saját disszertációjához. A bolgár ezt tagadta és azt is szóvá tette,életében nem találkozott Schmidttel és soha sem került sor köztük ilyen megállapodásra. Mindezt egy „tökös” magyar újságíró merte megírni, vállalva minden veszélyt. Miután a hír hamar kikerült az utcára, Schmidtnek mennie kellett, annyira nagy lett a közfelháboridás.
Ha annó a nép nyomására és pár tényleg tényfeltáró újságíró munkája nyomán lemondásra tudták bírni a köztársasági elnököt, akkor ugyan már miért nem lehetne ellehetetleníteni ezt a kormányt, az összes gusztustalan haverjával együttvéve? Miért nem lehetne azokat a tényeket és dokumentumokat kiteregetni a világnak, mint annó Schimdt mocskait, amit félig meddig a fidesz akart elmeszelni? Nem lenne erre manapság újságíró aki megmerné ezt tenni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.