Szerző: MOMA
2017.01.05.
2002-ben a hazai választási kampány idején Zágrábban dolgoztam, mint a horvát kormány államtitkára. Zágráb nagyon közel van hozzánk, így sok hétvégét itthon töltöttem. Nemcsak a korabeli híradásokból, hanem az M7-es autópálya mellett felállított reklámtáblák tartalmából is volt módom tájékozódni a magyarországi pártok ígéretzuhatagáról.
Mint ismeretes, 1998 és 2002 között Magyarországon a Fidesz volt hatalmon, noha nem kétharmados parlamenti többséggel és akkor még valódi koalíciós kormány élén. Ez megakadályozta Orbán Viktort abban, hogy végrehajtson valamiféle populista-nacionalista politikai fordulatot, de nem gátolta meg abban, hogy letérjen az exportvezérelt növekedést középpontba helyező, beruházások által fűtött, egyúttal a külső és belső pénzügyi egyensúlyt gondosan megőrző, sikeres és bevált gazdaságpolitikáról, amit az 1995-ös stabilizáció alapozott meg.
Noha a „jóléti rendszerváltás” választási jelszavát 2002 tavaszán az akkor még ellenzékben lévő baloldali pártok találták ki, de az ezzel járó esztelen túlköltekezést tartalmazó gazdaságpolitikai fordulatot először Járai két éves költségvetése mutatta fel. A fideszes előzményekről és a 2002-es választásokon hatalomra jutott szocialista-szabaddemokrata kormány fiskális tombolásáról két évvel ezelőtt részletesen írtam e lap hasábjain (Vö: Hanyatlás, ÉS, 2015/1-2. jan. 9.). Ezeket nem szükséges megismételni. Ma már mindenki tudja, hogy a költségvetési fegyelmet büszkén feladó Medgyessy-kormány, 2004-től pedig Gyurcsány Ferenc kormánya legalább két évig változatlan gazdaságpolitikával 2008-ra újfent az államcsőd közelébe sodorta a magyar gazdaságot. Kevésbé ismert, hogy a kirívóan felelőtlen baloldali kormányzati magatartás a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességét szétrombolta, a sikeres és tartós nyugati felzárkózás esélyét emberöltőre tönkretette...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.