Szerző: PÓSFAI ORSI
2017.01.31.
Majdnem kereken egy évvel ezelőtt robbant be a köztudatba a pedagógus-mozgalom, miután a miskolci Hermann Ottó Gimnázium által közzétett nyílt levelet sokezren aláírták. Február harmadikán nyolc városban tüntettek a kormány oktatáspolitikája ellen, majd február 14-én a Kossuth téren több tízezren álltak síri csöndben öt percen keresztül a kopogó esőt hallgatva, esernyőik alatt. Ez az ötperces csönd a tanárlázadás egyik meghatározó pillanatává vált: a szavak nélküli ellenállásnak az elégedetlen tömeg adott elképesztő súlyt.
Emlékszem, amikor a februári tüntetés után hazafelé tartottam, majd amikor a felszabadult és örömteli hangulatú március 15-i tüntetés végén a Kossuth Lajos azt üzente szövegét átszőtte a borzongató "Nincs hatalmad felettem", a remény érzete töltött el. Hogy majd most valami megváltozik, hogy valami megindult.
Ha valamit csappant is ez a lelkesedés a februári és márciusi tüntetéseket követő hónapokban, az események ettől függetlenül pörögtek. Klinghammer István volt felsőoktatási államtitkár meggondolatlan szavaival nemcsak a pedagógusok, hanem a diákok körében is a kockás inget tette a meghatározó divatirányzattá. Február végén szülői kezdeményezés nyomán rengeteg diák nem ment iskolába egy napra. Március 30-án egy polgári engedetlenségi akció keretében több iskolában egyórás munkabeszüntetést tartottak a tanárok, majd április 15-én egy rövidebb figyelmeztető, április 20-án pedig egész napos sztrájkot tartottak, annak ellenére, hogy a sztrájktörvény értelmében a sztrájkolóknak nem járt aznapra bér. Közben megszerveződött a Tanítanék Mozgalom, a Civil Közoktatási Platform (CKP) és egyre-másra alakultak a Kockás Körök.
Aztán jött a nyári szünet, a közbeszéd a kvótanépszavazásra terelődött, majd a népszavazás körül kialakult ellentétek nyomán Pukli István távozott a Tanítanék Mozgalomból. Az oktatás helyzete pedig csak nem javult. A kormány és a tiltakozók közt nem alakult ki érdemi párbeszéd, hiszen az álságos köznevelési kerekasztalok csupán az egyeztetés látszatát szolgálták. A KLIK-ről bejelentették, hogy megszüntetik, de persze csak szétszedték. A tanárok bérét ugyan "emelték", de ez nem újdonság volt, a pedagógus életpálya-modellben magát már korábban kötelezte a kormány az egyébként régóta esedékes bérrendezésre, amelyet így is évekre elnyújtottan, és megalázó mértéken teljesítenek csak be, ráadásul az emelés csak a pedagógusok bérét érintette - az egyéb iskolában dolgozók (a nevelő és oktatató munkát közvetlenül segítő alkalmazottak és más, az iskolákban dolgozók) semmilyen béremelésben nem részesültek. A szakképzés körüli változtatások pedig egyenesen botrányosak.
És mit csinált mindeközben maga a pedagógus-mozgalom? A tiltakozásokban résztvevő tanárokat folyamatos támadások és megfélemlítések érték, az elért változások csekélysége pedig nyilván demoralizálóan hatott nemcsak az általános magyar társadalomra, hanem a tanárokra és diákokra is. Pukli kiválása a Tanítanékból pedig valamilyen szinten aláásta a mozgalom hitelességét a közvéleményben, hiszen a kívülállók számára a homályos belső viszályok sosem bizalomgerjesztőek. Mindezek ellenére a Tanítanék folyamatosan szervezte a kisebb, performanszjellegű tiltakozásokat, miközben a CKP a szakmai anyagok elkészítését végezte, emellett pedig lassú, és sokszor nehézkes hálózatépítésbe fogtak. A Tanítanék egyik megválasztott képviselője, Sulyok Blanka szerint több oka volt annak, hogy a tömegdemonstrációk helyett a kevésbé látványos tevékenységre kezdtek el koncentrálni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.